Irodalmi Szemle, 2003
2003/7 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - L. Erdélyi Margit: Nem lehet nem kommunikálni?!
L. Erdélyi Margit Nem lehet nem kommunikálni?! „ Ha ketten értik egymást, ez nem azt jelenti, hogy az egyik »érti« a másikat, vagyis átlát rajta. ” (Hans-Georg Gadamer) „Az ember közösségi lény. (...) A társakkal való kapcsolattartás az egyénnek létszükséglete,...” - kezdi sorait H. Varga Gyula bevezetőjében. A Kommunikációs ismeretek című (tan)könyv olyan szintetizált anyagot tartalmaz, amely mindvégig ragaszkodik a tényhez, hogy a kommunikáció mindig interaktív, s szinte „nem lehet nem kommunikálni”. A megjegyzés sejteti, hogy nem csupán az emberi és nyelvi kommunikációról ad összegező információkat H. Varga, hanem a nem nyelvi és állati kommunikáció kérdéseit is óhatatlanul érinti. Kitűnő ötletről ad számot a nyelvész- professzor, amikor az elméleti és gyakorlati ismereteket legfőképp az egyetemistáknak szánva a mai (köz)életünk kommunikációs „provokációjára” építi. Mondhatnánk azt is, hogy a kommunikáció felsőfokú és mindennapi követelményei arányos ötvözetben jelennek meg a könyv lapjain, s a leírt tudnivalók tanulásmódszertani szempontból tekintve mindnyájunkra kötelező érvényűek lehetnek. A négy fejezetből álló kiadvány a kommunikáció értelmezésétől és divatjától kezdve az élőszóbeli és írásos kommunikáció kivitelezéséig foglalkozik teoretikus és pragmatikus kérdésekkel. A fejezetcímek a következők: A kommunikáció általános kérdései, A közvetlen (szóbeli) kommunikáció, A közvetett (írások) kommunikáció, A közlés nyelvi helyessége. Az első fejezet a kommunikáció értelmezésének érzékszervi behatároltsá- gait részletezi, különös tekintettel fülünk, szemünk működésére. A fogalom imma- nenciájából adódó sajátosságok pedig a jelrendszer által továbbított információhalmazt tartalmazzák. Az Adó - Csatorna - Vevő hármas oda-vissza működésének többféle felfogásáról, ún. modelljéről ad számot a szerző (sémákba rendezve is), melyek tömör és átfogó ismereteket nyújtanak mind a jól, mind a kevésbé tájékozott olvasónak. Az állati kommunikáció alfejezet ha nem tartozik is szorosan a választott téma feldolgozásához, mégis vonzó olvasmány, mivelhogy motiválója lehet az ilyen irányú kutatásnak/tanulásnak. (E sorok íróját mindig lenyűgözi a méhek kifejező táncának leírása.) H. Varga ezután már az emberi kommunikációnál marad, amely nem pusztán „miatt”, hanem „miatt/végett” egyaránt születik és érvényesül. Elsőként a nem nyelvi, illetve nem verbális kommunikáció lehetőségeit sorolja fel, rámutatva a szakirodalomban nem ritkán előforduló zavaros megközelítésekre, ami a „nem verbális kommunikáció” és a „metakommunikáció” fogalmak tisztázását illeti. A további részek a nyelvi kommunikáció szegmentális és KÖNYVRŐL KÖNYVRE
