Irodalmi Szemle, 2003

2003/7 - EZ IS A MÚLT... - Magyarics Ferenc: Háborús emlékeim (2.)

EZ IS A MÚLT..

lehet, hogy akkor ment ki az injekció hatása vagy kimerültem, de olyan rosszul lettem, hogy éreztem, bármely pillanatban összeeshetek.

INDULÁS BECSBE

Először Trencsénteplicre irányítottak bennünket, de ott már nem fogadtak, már igen közel volt a front, és lehet, hogy rövidesen nekik is pakolniuk kell. A vonat mindehol sokáig állt. Nappal, ha légiriadó volt, mindig kiment a nyílt pályára, ott vesztegelt, míg le nem fújták a riadót. Az álló szerelvényből bámultuk a havas tájat, mely a napsütésben millió szikrát szórt, mintha el akarta volna takarni a háború sok szennyét, vérét. A vagonban, ahol én feküdtem, a lábamnál egy orosz sebesült feküdt. Elgondolkodtam, milyen furcsa is ez az élet, pár napja még egymást lőttük és gyilkoltuk, most meg még az utolsó fél cigarettát is megosztotta velünk. Hát vajon miért is kell nekünk egymással háborúzni? Harmadik nap éjjelén a pozsonyi nagyállomáson álltunk. Én gondoltam, meglépek, de nem volt rá erőm.

Április első napjaiban innént is mennünk kellett. Egy éjjel vonatra raktak bennünket és irány Bajorország. Idefelé már hálókocsiban kaptam helyet. Pár nap elteltével egy kisvárosban raktak ki bennünket. Az állomáson nagy muraközi lovakkal, stráfkocsik vártak bennünket. Engem is ilyen stráfkocsira feltettek és vittek bennünket egy városszéli nagy emeletes épületbe. A padlóra helyezett szalmazsákokon feküdtünk. Másnap délelőtt meghalt a mellettem fekvő anyaországi fiú. Itt ismét osztályozták a jónépet, kit erre, kit arra. Engem ekkor már autóval a városkától délre fekvő kb. 15 km-re levő kis faluba, Reicheneibachba vittek, egy két tantennes egyemeletes iskolába, ahol már voltak magyar sebesült katonák. A húsvéti ünnepeket már itt éltem át. Ez egy gyönyörű vidék volt. Lankás dombok kis fenyvesekkel, a völgyeiben kis patakocskák csörgedeztek. Körülöttük dús rétek, legelők. Itt a réteket egész másképp művelték, mint nálunk, ahol a legeltetésen vagy a kaszáláson kívül a rétekkel nem csináltak semmit. Itt a télen képződő friss istállótrágyát kihordták a rétekre, szétszórták, és tavasz felé, amikor a tavaszi szelek kiszárították a felső szalmás részt, ezt összehárították, és újra felhasználták az állatok alá. így a tápláló trágya a rétet gazdagította. Meg is nőtt a fű néhol olyan magasra, mint nálunk a búza.

A kórházban két orvos volt és két nővér. A mi nővérünk a földszinten, egy Erzsiké nevű gyors- és gépírónő volt, Budapestről. Igen jó kedélyű és türelmes természetű. Azonkívül, hogy rendben tartott, mosdatott bennünket, mint a kiskutyákat, még a szórakozásunkról is gondoskodott. Rövid egyfelvonásos színdarabokat tanított be és adtak elő. Mankós versenyeket rendezett. Vasárnaponként felsorakoztatott bennünket mint a rendes katonákat, és vezetésével mentünk a templomba.

Az Isten áldja meg, akár merre is jár. Ide május 3-án jöttek be az amerikaiak. Előtte pár nappal annak a kisvárosnak a pályaudvarát szétbombázták, ahonnan idehoztak bennünket. Onnan sikerült az egészségügyieknek hozni 16 zsák lisztet és