Irodalmi Szemle, 2003

2003/7 - EZ IS A MÚLT... - Magyarics Ferenc: Háborús emlékeim (2.)

EZ IS A MÚLT.

sukat, hogy nekik nem kell kimenni. Állítom, hogy a Tátra északi oldala sokkal hidegebb, mint a déli. Innen az utunk ismét Szlovákiába vezetett. Két nap után egy nagyobb faluban álltunk meg. Itt pihenőt tartottunk és valami ruhacserére mentünk, mert a mi ruházatunk már tarthatatlan volt. Akartak nekem adni egy német nadrágot, de ezt nem fogadtam el, mert ha elfognak az oroszok, azt hiszik, én is német vagyok. így kaptam egy szlovák katonanadrágot, az meg bizony elég kicsi volt. A kocsisok, szakácsok, meg általában, akik hátul voltak, azokat sorba állították, és mi, akik a vonalba mentünk, ami megtetszett rajtuk, azt elvehettük tőlük, illetve a miénket adtuk érte cserébe. Én egy pár bakancsot és egy bekecset cseréltem. Másnap délelőtt a falu főterén sorakozó volt. Magasrangú német tisztek jöttek oda, és a géppuskás szakaszt, mely oldalba támadta az oroszokat és főleg, hogy nem hagyta cserben a sebesült hadnagyot, dicséretben részesítette. A szakaszparancsnok, a rajparancsnokok és a kezelő katonák kitüntetésben részesültek, és mindenki egy fokozattal feljebb lépett. Ámde se csillag, se kisezüst nem volt kéznél, így csak egy igazolásfélét kaptunk, német aláírással, ami minket az előléptetésre és kisezüstre feljogosít. Az ünneplést követően nagy német leponyvázott teherkocsik jöttek. A legénységet a teherautóba terelték, és hoztak bennünket Breznó mellé, Mýto községbe. Itt még azon éjjel felvezettek bennünket a hegyekbe, ahol a németeket váltottuk fel. Mikor felmentünk, még a hegy gerincén húzódott a vonal. Az oroszok lejjebb a hegyoldalban voltak. Reggel az oroszok észrevették, hogy a németeket magyarok váltották fel, és mindjárt reggel támadást intéztek a tőlünk jobbra előre lévő golyószórós fészek ellen. Golyószórós állásunkat megtámadták az oroszok. Ott már közelharcra került sor. Az ott lévők kiabáltak: géppuska, tüzelj, géppuska, tüzelj, nehogy oldalról fel tudjanak jönni az oroszok. A géppuskában már felforrott a víz. Havat raktunk rá és azzal hűtöttük az összes lőszerünket, mire az oroszok visz- szahúzódtak a hegyoldalba. Igen ám, de a harcokban a golyószóró is szétment.

Helyette másikat nem kaptunk, így hát otthagyták a golyószórós állást, melyet az éj folyamán az oroszok elfoglaltak. így gyakorlatilag egy vonalba kerültünk az oroszokkal. A vonal a hegygerincen húzódott, úgy 10 m-rel lejjebb a hegyoldalban volt az úgynevezett bunker, mely fenyőágakból összetákolt sátorféle volt behányva hóval. Három oldala volt, az eleje nyitott, benne fenyőgallyak és ezen ültünk vagy feküdtünk. Valami ételfélét és kenyeret éjjel hoztak fel, amit mindjárt megettünk, míg meleg volt, úgyhogy másnapra mindig csak a kenyér maradt. Lőszert itt csak éjjel tudtak felhozni, főleg nyeles német kézigránát kellett, mert közelségünk folytán jobbára csak kézigránátot dobáltunk egymásra, mert ezt jó messze el lehetett dobni, és biztosan felrobbant. Nem úgy, mint a magyar Vécsei- féle kézigránát. Az első nap támadása után egy kicsit mintha megnyugodott volna a helyzet. A negyedik nap délután a szél olyan sűrű ködfoltokat hozott, hogy néha csak két lépésre lehetett látni. Kint voltam őrségben, egy kosúti katonatársammal, Tepliczky Mihállyal. Lejövet abban a bunkerfélében volt két hosszú birkabunda. Mind a ketten betakaróztunk a bundával és elaludtunk, de olyan mélyen, hogy jó-