Irodalmi Szemle, 2003
2003/7 - EZ IS A MÚLT... - Magyarics Ferenc: Háborús emlékeim (2.)
EZ IS A MÚLT.. EZ IS A MÚLT... Magyarics Ferenc Háborús emlékeim (2.) BOLYONGÁS A TÁTRÁBAN 1945. január 13-án kezdődött a nagy orosz offenzíva. Január 13-án délután kaptuk a parancsot a visszavonulásra. Egy-két golyószórós visszamaradt, és állandó helyváltoztatással hol innen, hol onnan lőttek megtévesztésül, hogy az oroszok ne vegyék észre, hogy az egész vonal egyszerre elnémult. Őket aztán kocsikkal hozták utánunk. Egész éjjel gyalogolva reggel egy folyóhoz értünk. Úgy 5-6 m széles lehetett és egy vashíd volt rajta. Átjövet a hídon, melyet nem robbantottak fel, mi jobban a folyó mellett lévő úton mentünk úgy 200 m-t, és a hegyek lábánál helyezkedtünk el. A tisztek megengedték a tűz rakását, és mi ott melegedtünk. Délután egy tiszt vezetésével a rajparancsnokok terepszemlére indultunk át a hegyen, mert ha nem tudnánk kijutni a főútra, akkor a hegyen át kell visszavonulnunk. Visszaérkezésünkkor úgy 6-7 orosz katona vágtatott lóháton, s mivel a híd nem volt felrobbantva, nem gondoltak ellenállásra. Mikor a hídra értek, a híd oldalánál elrejtett két német villámgéppuska keresztbekapta őket. A híd előteréhez jött 4-5 tank, és mi ezek fedezete alatt jöttünk ki a főútra. Egy nádszegi fiú (Lukács nevezetű) itt halt meg, fej lövést kapott. Pár napi bolyongás után éjjel egy égő városon mentünk keresztül. Az országút mentén egy nagy raktár éghetett, mert a kezünket az arcunkhoz kellett tenni, olyan forróságot árasztott. Kissé arrébb egy öregasszonnyal találkoztunk. Milyen falu ez? — kérdeztük. Tője Podolinec — mondta -, tam sú uz Vysoké Tatry. A holdvilágos éjszakán tisztán lehetett látni a Tátra havas csúcsait. A város végén az országút keresztezte a vasutat. Ott állt egy egész vonatszerelvény, mivel Késmárknál az oroszok elvágták a vasutat, a szerelvény már nem tudott kimenni, és a németek az e- gész szerelvényt felgyújtották. Mi tovább mentünk. Másnap egy faluban volt egy kis pihenő. Újabb menetelés után este egy faluba értünk. A tisztek kijelentették, hogy mindenki szerezzen magának ennivalót minél többet, mert éjjel 2 órakor sorakozó és megyünk ki a vonalba. Szét is széledt a jónép. Mi hárman voltunk, és egy helyen ugyan el volt sötétítve az ablak, de a széleken lehetett látni, hogy odabent világos van. Bezörgettünk, de nem jött ki senki. Annyira zörgettünk, hogy egyszer csak betörött az ablak. Erre kijött egy öreg néni. Sírt, hogy ne bántsuk. Ne féljen, mi nem bántjuk, de hozzon ki kenyeret meg szalonnát. Slaninu némám, len chleba
