Irodalmi Szemle, 2003
2003/7 - A POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ - Szarka László: Egy közösség fejlődésének átfogó elemzése...
A Posonium Irodalmi és Művészeti Díj bán jelentkező és a szerző által több helyen jelzett bizonytalanságok persze azt is jelzik, hogy az interetnikus közeg, a kisebbségi lét, a határmentiség és az egymást érő, nyíltan a többségi érdekeket szem előtt tartó közigazgatási reformok a táji önmeghatározások és szakmai definíciók érvényességét is relativizálják. Ezzel együtt Liszka József felosztása alaposan végiggondolt kísérlet, amelyből a többi társadalomtudomány is sokat profitálhat. Érdemes lesz például alaposabban és módszeresebben megvizsgálni a régebbi történeti megyék vagy éppen az újabb keletű kis járások, városkörzetek és a legújabb kistérségek helyét, viszonyát ehhez a hét néprajzi tájegységhez. Különösen tanulságosnak és sikeresnek érzem a kutatástörténeti kontextus következetes érvényesítését: az 1918 előtti gazdag tudománytörténeti előzményeket a kisebbségi magyar tudományosság eredményes, de hosszú időn keresztül feledésbe merült.két világháború közötti korszaka követte, amelyben természetesen a magyarországi kutatói érdeklődés is folyamatosan ösztönzőleg hatott. Megnyugtató módon a könyvben helyet kapnak a bécsi döntés utáni időszak magyarországi és szlovenszkói néprajzi eredményei is, ami a kutatástörténeti folytonosság mellett a rövid periódus egy-két igen értékes új szempontú munkája is helyet kaphatott. A második világháború utáni évtizedekben szűk mederbe szorított kutatási lehetőségek ellenére Csehszlovákiában az 1960-as évektől a Csemadok szakmai munkálatainak keretében kiterjedt gyűjtő- és rendszerező munkálatok folytak, amelyek ismételten megtalálták a kapcsolatokat a magyarországi kutatásokkal. Jórészt ez az oka annak, hogy a 20. századi magyar néprajzi kutatások elvitathatatlan érdeme, hogy a kisebbségi magyarság vizsgálatát kisebbségben és többségben egyaránt folyamatosan alapfeladatának tekintette. A tájtörténeti tagolás szerinti, módszeres összefoglaló központi rész mellett Liszka József több fejezetben is igen fontos alapkérdéseket tekint át a szakiroda- lom körültekintő elemzésével: az interetnikus környezet összetett hatásait például a népi és a nemzeti kultúra, a nyelvhatárok és a néprajzi határok átfedéseivel érzékelteti. Az elsődleges és másodlagos nemzeti szimbólumoknak, jelképeknek a szlovákiai magyar populáris kultúrában betöltött szerepét vizsgálva pedig az 1918. és 1938. évi határhúzások nyomán lezajlott szimbolikus térfoglalások eszközrendszerét (a szobordöntések, szoborállítások, szoborátalakítások példáin) szemlélteti. Különösen izgalmas a kötet utolsó „A 20. századi populáris kultúra történeti rétegzettsége“ címet viselő fejezete, amelynek az impérium-, határ- és rendszer- változások hatásait nyomon követő okfejtése jelzi, hogy a kisebbségi léthelyzetek, a kapcsolattartási lehetőségek és az emberi, szociális és gazdasági jogok korlátozásai milyen erőteljesen alakították át a felvidéki tájegységek magyar népességének populáris kultúráját: „...ma magyar-szlovák államhatár két oldalán fekvő, egyaránt magyar lakosságú, korábban kulturálisan egyértelműen összetartozó települések külső képe már korántsem azonos, s hogy a határ két oldalán lakó magyarok mentalitása is más-más lett. Ez persze nem jelenti azt, hogy a szlovákiai magyarok
