Irodalmi Szemle, 2003
2003/7 - A POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ - Szarka László: Egy közösség fejlődésének átfogó elemzése...
A Posonium Irodalmi és Művészeti Díj könyveit, amíg ösztönös viselkedéseink és a konvenciók elfogadott rendjének ellenében képesek hatni, addig az avantgárd nonkonformitásnak valóban értelme és jelentése van. A felforgatás megállíthatatlan és jelentéstermelő potrenciáljával szembesülhetünk. Mészáros Ottó, mint azt talán mindenki tudja, az érsekújvári Stúdió alapítója. Tevékenységét talán nem is lehet kötetbe foglalni: az akcióművészet mindig kicsúszik a szöveg sorai közül. De most van egy könyv, és ez a könyv megszólalt. Németh Zoltán Egy közösség fejlődésének átfogó elemzése... Liszka József: A szlovákiai magyarok néprajza Liszka József gazdagon dokumentált könyvét kutatástörténeti, módszertani és tudománypolitikai szempontból egyaránt kiemelkedő fontosságú munkának tartom. A szlovákiai magyarság mint kényszerkisebbségként létrejött népcsoport a magyar néprajzi kutatásoknak elsődlegesen mindig az egyes néprajzi, táji vagy et- nokulturális csoportok révén volt tárgya, hiszen a felvidéki magyarság az 1918-1920. évi változások után a 600-800 kilométeres államhatár és a magyarszlovák, illetve magyar-rutén nyelvhatár közötti sávban több néprajzi régióhoz, földrajzi tájhoz kötődött. Liszka József a fogalmi, módszertani csapdákon nem valamilyen kanoni- zációs vagy éppen mindenáron kompromisszumokat kereső magatartással kíván úrrá lenni, hanem igen rokonszenvesen jelzi az eltérő, esetenként ellentétes megközelítések létjogosultságát is. A kisebbségi magyar közösségekkel foglalkozó néprajzi szaktudományos munkák közül az első olyan terjedelmes összefoglalás, amely egy közösség fejlődésének önálló és átfogó elemzésére vállalkozik, a kisebbség kialakulásától napjainkig terjedő idősávban. A tudományos szintézis követelményeinek megfelelően a szerző igyekszik egyértelmű fogalmakkal dolgozni, a terminológiai kérdések tisztázása, a tájföldrajzi, regionális elhatárolások a vonatkozó szakirodalom eredményeinek gondos mérlegelése alapján készültek. Aligha találhatott volna Liszka József jobb rendezőelvet munkájához, mint éppen ez utóbbi szempontot, vagyis a szlovákiai magyarok népi kultúrájának táji tagolódását. Néprajzi szempontok alapján három nagy régióra (Kisalföld, Palócföld és a mai Kelet-Szlovákia magyarlakta része) és hét nagy tájegységre o- sztja a felvidéki magyarok által lakott területeket. Ezek a Csallóköz, és a Mátyusföld, az önmegjelölés hiányában a szerző által Vág és Garam köze néven nevezett egykori Esztergom és Bars megyei részek, a Zobor-vidék, Palócföld' Ung- vidék és Felső-Bodrogköz. Az egyes tájegységek kijelölésében, belső tagolódásá-
