Irodalmi Szemle, 2003
2003/7 - A POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ - Tőzsér Árpád: Egy fődíjas mű dicsérete
A Posonium Irodalmi és Művészeti Díj zonyára nem kis hozadéka, hogy különféle érdekű és sokrétű irodalmunk eredményeit egységükben látja és ítéli meg, kialakítva ezáltal az alkotómunka közös értékrendjét és szolidáris egységét! A kuratórium a 2002-es év írói-kiadói produkciójából 98 művet vett számba és e- lőzetes válogatás után 32 könyvet értékelt. Mennyiségi és minőségi értelemben a- ránylag jó évet zártunk, a kiadott művek száma mintegy duplája az egykori Madách Kiadó évi legjobb teljesítményeinek. Ez írásbeliségünk életképességére és alkotókészségére utal. Az elismerésre érett életművek száma is nő, mind többen lesznek az életműdíjra érdemesek. Az a tény sem kevésbé örömteli, hogy ez alkalommal nem egy, hanem két művészeti díjat adhatunk ki. Legjobb képzőművészeink alkotómunkájának komoly felmutatása ez! A könyvtermés listáját olvasva úgy tűnhet fel, mintha többségben lennének a tudományos-ismeretterjesztő és helytörténeti munkák, a fordítások és másodkiadások. Ám az értékelendő művek jegyzékének összeállításakor kitűnt, hogy ezen művek mellett a szépirodalmi alkotások is komoly súllyal vannak jelen. A díjazottak mellett olyan jutalmazásra érett könyveket említhetnék, mint Tallósi Béla Megégett tulipánok című novelláskönyve, Fábián Nóra A nagyváros meséi című regénye, Lampl Zsuzsanna Móki meséi című gyerekkönyve, Németh Zoltán Vírusszövegei, idiótameséi és egyéb mutáns történetei vagy Kiss József Kötődések és távlatok című történelmi publicisztikája. Azért említem meg ezt, hogy ne csak a számbeli teljesítmény méreteiben szemléljük irodalmunkat, hanem alkotó és értékteremtő mivoltában is eredményesnek és életképesnek lássuk. Fontos erőnek ismerjük el a kisebbségi szellemiség munkájában. Nem kicsi a tét: a kor növekvő és egyre igényesebb kihívásai közt, azok ellenében nemzettudatunkat és önismeretünket állandóan fejlesztenünk kell és megújítanunk. Meggyőződésünk, hogy ebben az igényes közösségi munkában az irodalomnak pótolhatatlan helye és mással nem helyettesíthető hivatása van! Beszámolómhoz tartozik végül, hogy bár hosszú és kemény viták után u- gyan, a kuratórium minden esetben konszenzussal döntött, nem kellett a szavazás módszeréhez folyamodnunk. Megértettük és meggyőztük egymást. Ez egymás nézeteinek kölcsönös elismerését és a vélemények tiszteletben tartását jelenti. De a közös érdekek iránti fogékonyságot és bizonyos értékazonosságot is. Ezek után nincs más dolgunk, minthogy a díjak átadására térjünk! Egy fődíjas mű dicsérete (Grendel Lajos: A tények mágiája) Valószínűleg nagy irodalmi revíziók küszöbén állunk. Az irodalom makacs flóra, intranzingens tenyészete a nyelvnek és eszméknek. Egy-két évig, évtizedig úgy tűnhet, sikeresen vág új utat benne a pionír, aztán jönnek a monszunesők, s a természet, az irodalom természete benövi a korábban vágott utakat, s a he
