Irodalmi Szemle, 2003
2003/6 - TALLÓZÓ - Glatz Ferenc: A Rákóczi-felkelésről (Egyetemesség, lokalitás, alternatívakutatás)
TALLÓZÓ fogalmazták ők meg. Nem holmi „idegenellenesség” ez, hanem a lokális érdekek megfogalmazásai. Amelyek valóban eltértek a bécsi udvar érdekeitől. A Buda központú államnak is állandó gondja volt a 11-16. században a Kárpát-medence igazgatásának átfogása, az egységes adó, a bíráskodási rend, a törvénykezés biztosítása. Az 1541 után Bécsbe került királyi udvar, ráadásul a török ékkel a volt államterület szívében, egyáltalán nem boldogult a szélső területekkel. És nem is tudta megfogalmazni a peremterületek érdekeit. Nem voltak erről alapos információi. Mindemellett a bécsi adminisztrációnak nemcsak a Kárpát-medence, hanem szinte egész Közép-Európa érdekeit kellett döntéseinél irányadónak tekinteni. A birodalmi és a Kárpát-medencei érdekek természetesen ütköztek. A magyar trónon 1526 után a Habsburgok ültek, akik a német-római császári címet is viselték. Az általuk uralt területek súlypontja Európa közepére esett, adminisztrációjuk az uralkodói érdek megfogalmazásakor természetesen elsősorban a Habsburgok Közép-Európában, sőt nyugaton uralt területeinek érdekeit követte. (Nem lebecsülendő természetesen a bécsi udvarban formálisan önállóságot élvező magyarországi kormányszervek magyar érdekérvényesítő szerepe sem egyes korszakokban.) A Habsburg-uralomból a Kárpát-medencében élő népeknek a török megszállás idején elsősorban hasznuk volt A királyi Magyarországra, tehát a felvidéki és nyugat-magyarországi vidékekre jött — ha vékonyan is — a nyugat-európai fejlett termelési, szellemi kultúra. És ami a lényeg a Habsburgok örökös (Lajtán túli) tartományaiból származó jövedelmekből finanszírozták a magyarországi végvári rendszert. Valamint: a birodalom mozgósítása nélkül a török kiverésére még csak esély sem nyílhatott A török kiűzése után természetesen a bécsi adminisztráció nem kívánta tovább finanszírozni a magyarországi újjáépítést. A kérdés: a helyi adókból milyen újjáépítést lehet megvalósítani? A .REÁLIS” ALTERNATÍVA „IRREÁLISSÁ” VÁLIK Rákóczi személyében az ország leggazdagabb főura vállalkozott arra, hogy megkíséreljen önálló, magyar vezetésű államiságot teremteni. Személyében a Rákóczi és a Zrínyi család egyesült. Atyja, I. Rákóczi Ferenc névleges erdélyi fejedelem Anyja Zrínyi-lány, akinek második férje, Thököly Imre a Tokaj-hegyal- jai Habsburg-ellenes szegénylegény-mozgalom vezére. Az ismét „szabadon” választott, Budán székelő és a helyi érdekeket megfogalmazó királyság megteremtése egyébként, mint lehetőség, folyamatosan élt a török megszállás idején is a magyar politikai vezető réteg gondolkodásában. Rákóczi ennek az elképzelésnek volt egy időre a megjelenítője. Rákóczi Ferenc egyébként nem jobbágyvédő hős vagy modern nemzeti szabadságharcos, ahogy azt a 19-20. századi történetírás egyes irányzatai ábrázolni igyekeztek, hanem késő reneszánsz nagyúr, aki magyar fejedelem, illetve magyar király kívánt lenni. Okos, művelt arisztokrata, igazi főúri kedvtelésekkel. Jó szervező, erős szerelmű és sokoldalú férfi. Mindemellett vonzóan erkölcsös, nemes egyéniség. Irreálisan — korabeli mércével mérve is illuzórikusán — túlbecsülte családja és az erdélyi fejedelemség nemzetközi
