Irodalmi Szemle, 2003
2003/6 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Mács József: ESCORIAL avagy a Cs-tartomány (Egy életmű — kritikákban)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE táplálkozó fogalmi és gondolatrendszerét. A Krétakorban, a /éten és történelemben, a Téridő szonátában, a Kiegészítések Hé rakleitoszhozban vagy v4 megíratlan költeményben „egy elképzelt szövegnek” a variációit sorakoztatja fel. Bizonyítandó, hogy a nagy ívű avantgárd mítoszaiból és szövegvariációs eposzaiból ugyanúgy megismerhető az emberi világ a nemzeti, a kisebbségi és a közép-európai tapasztalat, akár egy hagyományosan realista nagyregényből, amely a valóságról teljes körű képet mutat, ahogy a kötetet összeállító Pomogáts Béla Vázlat az egészről című bevezetőjében írja. Cselényi László! Ez a szó jó értelmében izgága, örökmozgó avantgárd költőnk, legmakacsabb, legelszántabb útkeresőnk, kísérletezőnk, ismert vagy teljesen ismeretlen utakat járt barátunk Gömörpanyitról elindulva a Párizs kínálta új ismereteket felhabzsolva, az új és legújabb európai irodalmi irányzatokat megismerve s a költészet magaslataiba építve itt él közöttünk a maga megszállott elhivatottságával, s lenéz ránk vagy helyesebben a maga építette katedrális magasából néz le ránk! Nem akadt ember, a teljes fegyverzettel felvértezett kritikust és irodalomtudóst is beleértve, aki az útjába állhatott volna, aki a célja követésétől eltéríthette volna. Megszállott volt választott útját járva, és az is maradt. És amit elhatározott, azt a költészetében meg is valósította. S amikor sok küszködés, veszekedés, marakodás árán odáig jutott, hogy verskatedrálisának a messze mutató tornyát kezdte építeni, akkor érték őt fiatal írók, itthoniak tollából kemény bírálatok. Ez engem fölöttébb meglepett, mert azt hittem, hogy a bársonyos forradalmunkat követő esztendőkben vállukra emelik őt, s nagy költőjüknek fogadják el. Fordítva történt. Mintha elmarasztalói semmit nem tudtak volna arról, hogy Cselényit olyan irodalmi személyiségek ismerték el s tartották nagyra művészetét, mint Esterházy Péter, Rákos Sándor, Bata Imre, Zalán Tibor, Várady Szabolcs, Petőcz András, Szilassy Zoltán, Nagy Pál, Makis D. János, Papp Tibor, Határ Győző és mások, s nem utolsósorban a kötetet összeállító Pomogáts Béla! És hogy a mi irodalmunk jelesei sem maradjanak ki a felsorolásból: Fábry Zoltán, Turczel Lajos, Tőzsér Árpád, Duba Gyula, Koncsol László, Zalabai Zsigmond, Alabán Ferenc, Szeberényi Zoltán. Szándékosan hagytam ki az amúgy sem teljes felsorolásból Kovács Magda nevét, akinek személyi kötődése Cselényi Lászlóhoz nagyon megfogott. „Megjárta Párizst. Ennyi. Kész az életrajz” — írja, majd így folytatja; „Gömörpanyittól Párizsig, a Sajótól a Szajnáig hosszú az út. Cselényi makacsul végigjárta. Nem a turistautat. A szellem útját. S ez csak keveseknek adatik meg. Ahhoz Cselényinek kell lenni. Konoknak, megszállottnak, hívőnek.” A gondolatmenethez nincs mit hozzátenni. Az Escorial avagy a Cs-tartomány című összeállítás szereplői meggyőzően bizonyítják, ki is tulajdonképpen Cselényi László, és hogy a kortárs magyar költészetben Tőzsér Árpáddal együtt miért van a legjobbak között a helye. Akik kezükbe veszik a könyvet (írók, újságírók, irodalomtanárok, érdeklődő olvasók), közelebb kerülnek Cselényi költői világához, verseinek olvasásához és megértéséhez. Befejezésül szabadjon személyes vallomást is tennem. Cselényi Lászlóval korán összeismerkedtünk, összebarátkoztunk. A Hét szerkesztőségében két évig munkatársak voltunk. író-olvasó találkozókon jelentünk meg együtt. O
