Irodalmi Szemle, 2003
2003/6 - EZ IS A MÚLT... - Magyarics Ferenc: Háborús emlékeim
EZ IS A MÚLT... hogyan tisztelgek. Három hét iskolázás után jöttünk vissza Somorjára. Közben már itthon szétküldték a behívókat, és összeállították a menetzászlóaljt. A századok oly formában voltak megszervezve, hogy 1/3-uk tényleges, 1/3-uk délvidéki, jugoszláv meg román, és 1/3-a tartalékosokból állt. Pár nap múlva az esti parancskihirdetéskor olvassák a nevemet, hogy engem áthelyeztek a menetzászlóaljhoz. Kissé meglepett a hír, meg bosszantott is. A velem egykorú tisztes iskolások majdnem mind itthon maradtak. Másnap átmentem a menetszázadhoz, akik a Pomléi út sarkán lévő emeletes iskolában voltak elszállásolva. Abban az időben volt valami törvényféle, hogy akik családfenntartók, vagy olyan helyzetben vannak, hogy szükség van rájuk odahaza, a községházáról kellett hozni tájékoztatót, melynek alapján a katonaságnál elbírálták, hogy kaphat-e az illető elhalasztást, vagy nem. Én mint családfenntartó voltam feljegyezve. Igaz, a bátyám még odahaza volt, de már nősülés előtt állt. Az apám meg már túl volt a hetvenen. Elhatároztam, hogy először beszélek Ilekkel a szakaszparancsnokunkkal, aki a Magyar utcában lakott. Egy vasárnap délután abból a célból elsétáltam a Magyar utcába, hátha találkozók Ilekkel. Szerencsém volt, a Magyar utcában egy vendéglőben megláttam Ileket. A pultnál álldigált, bementem és én is odaálltam. Kértem két deci bort magamnak és Ileknek is. Aztán beszéd közben megemlítettem neki, hogy milyen helyzetben vagyok. Hogy kihallgatáson kérjem frontra való elhalasztásomat, vagy kérvényt adjak be? Ő azt mondta: ide figyelj, itt ne beszéljünk ilyesmiről, hanem itt lakom szemben az utca másik oldalán, gyere oda, és ott nyugodtan megbeszélhetjük a dolgot. Úgy is tettem. O azt tanácsolta, ne adjak be kérvényt, se kihallgatásra ne jelentkezzek, hanem lessem meg Sádyt, és ha látom, hogy nem olyan zabos, akkor említsem meg neki a dolgot, hisz úgy is ő rajta múlik minden. Szót fogadtam neki, és egy bevonulás után Sády egypár tiszttel beszélgetett Majd megvártam, mikor el akart menni, utánamentem és szóltam neki. Megmondtam őszintén milyen helyzetben vagyok. Csodák csodája, Sády meghallgatott, és nem tolt le, hanem azt mondta: három nap múlva jelentkezzen a századirodán. S ha akad, aki önként a helyembe lép, visszahelyeznek a laktanyába. Nem nagy reménnyel, de három nap múlva jelentkeztem a századirodán, ahol Sády közölte, hogy senki sem akadt, aki jelentkezett volna helyettem. így maradok tovább a menetszázadban. Különben is, mondta, olyan ember, aki a harc alól kibúvót keres, nem érdemli meg az előléptetést, s ezzel már az asztalon előkészített előléptetési levelek közül kivette az enyémet és összetépte. így a többiek megkapták a csillagot, én meg maradtam tovább közlegény. Előképtetésem a papírkosárban végződött. Székely alezredest valahova elvezényelték. Távolléte alatt Sády vette át a zászlóalj-parancsnokságot. Első ténykedése az volt, hogy azt a 30-40 behívott tartalékost, akik az egyik iskolában voltak elszállásolva, és még három hét után is civil ruhában voltak. így gyakorlatra sem járhattak, de élelmezni kellett őket. Sády sorba állította őket. Mindegyiket kikérdezte, milyen a családi állapota, hány családja van, és mi a foglalkozása. Köztük volt egy sikabonyi fiú is, Balaskó László. Ő az akkoriban divatos pumpnadrágban volt, ami térden alul be volt kapcsolva, s hozzá térdzokni és félcipő. Sády elé került. Mi a
