Irodalmi Szemle, 2003
2003/6 - EZ IS A MÚLT... - Magyarics Ferenc: Háborús emlékeim
EZ IS A MÚLT... iskolában tanultuk, mondtam, hogyha egy kenyeret négy felé vágunk, abból egy rész egy negyed. De mivel nekünk 6/4-ünk van, az tehát egy egész és egy fél kenyeret jelent. Jól van, felelte a zászlós. Te be vagy írva a tisztes iskolába? — kérdi. Én nem, feleltem. No — akkor mondta a zászlós, bevonulás után jelentkezzen a századirodán. így lettem én tisztes iskolás. A TISZTES ISKOLÁN Szabadságom letelte után 1943 januárban a tisztes iskolába járókat különválasztották. Egy nagy szobába kerültek a nehézfegyveresek, géppuskások, aknavetők, páncéltörők. Vass főtörzsőrmester lett a szakaszparancsnokunk. Hú, de megijedtünk mindnyájan, mert tőle félt az egész laktanya. Olyan ordítozás- sal volt mindig, hogy én is azt hittem, ez valami emberhússal táplálkozik, de mikor jobban megismertem; rájöttem nem is olyan rossz ember. Mindenhol és mindenbe pártját fogta a rábízott szakasznak. Azt szerette, ha a szakasz, különösen más előtt, úgymond kivágta a rezet. A nóta, a díszlépés, a puskával való tisztelgés, ha jól ment, mindig megdicsért bennünket. Ha valamiért meg is büntetett, azt sem vettük annyira zokon, mert utána mindig cigarettaszünet volt, hisz ő is erős dohányos volt. Na, ti disznók — mondta —, kellett ez nektek? És ezzel már szent is volt a béke. Tél múltával áprilisban Nagypakára mentünk éleslövészetre. Tőlünk kb. másfél kilométerre voltak futóárkok kiásva, s benne katonák deszkából készült úgynevezett dólingerekkel futottak, majd leeresztették őket és jelezték, kinek hány találata van. Ötven töltény volt felhasználható a belövésre és 100 a sorozatra. A legtöbb találat egy-kettő, esetleg három, ha volt. Akadt olyan is, akinek egyetlen találatot sem jeleztek. Vass feküdt a géppuskához és négy találatot jeleztek neki. Igen büszke volt rá, és kijelentette, aki több találatot ér el, az ő parancsára kihallgatásra megy és jelenti találatainak számát. Rövidesen én kerültem sorra. A belövés után a sorozatnál nálam öt találatot jeleztek. Ide figyelj — szólt oda Vass —, milyen haverjaid vannak a jelzőnél? Őrmester úr, én azt sem tudom, kik vannak ott. Na, úgy, ahogy megmondtam, ha bemegyünk a laktanyába, az én parancsomra kihallgatásra mész és jelented az eredményt. így is lett. Egy grafikonon ki volt függesztve ki milyen eredményt ért el. Az én nevem az első helyen szerepelt. Kaptam is érte dicséretet, de ami a fő, még kaptam rá 40 pengőt és 10 napi szabadságot. Lassan elérkezett az aratás ideje, s akit csak lehetett, hazaengedtek szabadságra. No nem azért, hogy elmehessünk a Balaton mellé nyaralni, hanem hogy otthon a betakarítási munkálatokban segítsünk. Én is kaptam húsz napot, s erre az időre elvették a komiszruhát, és civilben jöttünk haza. A mi századunk csendben volt, mert a vagonban pénzt dobáltunk fel, fej vagy írás. Ilek őrmester is velünk. Ez hazárdjáréknak számított, amit szigorúan tiltottak. Szerdahelyen volt az ebéd. Felsorakoztak a századok az ebédhez, mikor jött Sády. Kis beszédet tartva megdicsérte a géppuskaszázadot, hogy csendben, fegyelmezetten viselkedett az úton, s hogy nem keltettek olyan illúziót az emberekben, mintha valójában a frontra mennének. Majd ha arra kerül a sor, akkor majd dalolhatják az ilyen nótákat, de addig nem.
