Irodalmi Szemle, 2003
2003/6 - Öllős Edit: Cserepek
Öllős Edit CSEREPEK (részletek) — Két átdepressziózott hónap után megálljt kell parancsolni magadnak, és egy vasárnap esti könnyű vacsora után leülni meríteni a gyötrelemnek csúfolt tenni nem akarásból. Jót nevetni azon, hogy eddig úgy tűnt, csak alkotói értékrendetlenség maradt és ébrenlétlen nappalok, hogy a pókháló leszakadt és nem varrható vissza. Az önmagad előtt letett fegyvert magadhoz venni, és újra elindulni. — Otthon. A sarokban is szeretet szuszog, és megbocsátás dorombol. — Minden baleset egy tragédia függvénye. Minden mosolyt az élni akarás irányít. Le kell lépni a pókhálóról, hogy oxigén is legyen a levegőben! — Mikor bontakozik a feltámadás... Azt kell elfogadni, ami adott és álomban sem színezhető ki még jobban, mint vakondtúrásos képzeletben! Csak azt leírni, amit nem is a gondolkodás, hanem az Ösztön irányít! A világ úgy szép, ahogy van, amit mások nem látnak, azt te se vedd észre! (A vasorrú bába csak akkor kacsingat rád nap mint nap, ha te is ezt teszed vele.) — Feladat. Elfogadni azt, aki háborúzik veled, s mégsem írni mindig ugyanarról. A boldogtalanság krónikáját sarokba vágni, mielőtt megíródna, himnuszba fogni végre Istenhez, s nem hagyni, hogy apró-cseprő dolgok sorra eltereljék figyelmedet. — Tanács. Mielőtt BELEROKKAnnál az önmegvalósulásba, gördítsd vissza a lavinát oda, ahonnan elindult! — Helyzet. A fénysebesség drasztikusan lelassult, a tegnap kapott csokor reggelre elhervadt, a fecskék hallgatnak, a szikrák hamuvá váltak, ébren aludni képtelenség többé, s valójában mindegy vagy.
