Irodalmi Szemle, 2003
2003/6 - Öllős Edit: Cserepek
CSEREPEK — Huzavona tavasszal. Az ember naponta rakosgatja össze magát, mire úgy tűnik, egészben van, jön egy forgószél, s kezdődik minden elölről. — Milyen lesz?! Az aktuális feltámadás „sorsdöntő” lépéssel ötvöződik, de mintha kölcsönösen oldhatatlanok lennének... Elképzeled, hogy másként fogod nézni a világot, örülsz is neki, mégis félsz, mennyi üres (és kínos) perc vár rád — Utolsó slukk. Pillanatonként változik a kép arról, mekkora lesz az ára annak, hogy az ember megváltsa magát. Mindenesetre mintha egy csipetnyit veszítene élete értelméből, s ez bizony szégyenletes... — Az elhatározások is csak úgy érnek valamit, ha szívből jönnek, s persze az agy irányítja őket! SZIMULÁLT VÁGY hallótávolságon belül ébredni csipás szemmel legyinteni azon ami elfogadhatatlan a múlt záruljon le és kezdődjön valami amit pár éve faképnél hagytál csak a mozaikot nem elfelejteni hozzáképzelni máris könnyebb lesz vízhatlan festékkel színezni a Csipkerózsika-napokat DEPRESSZIÓ MINIBEN mikor a napernyőnek kánikulában nincs jelentősége nem is tudod megvárd-e a napfelkeltét GÖRCSBEN zsibbad a láb szólásra jelentkezik a hát gyufa nem sercenhet többé — ez a szédület mintha világkiállításra készülne a kegyelet
