Irodalmi Szemle, 2003
2003/6 - Tóth Krisztina: Kormorán (vers)
Tóth Krisztina Izenjen, ha befogtak és megyek!” III Nehéz haját csigába fölcsavarja, anyád ujján fénylik a füsttopáz, tükör előtt a karját kitakarva próbálgatja, hogy hogyan fest a póz, hirtelen észrevesz: futás az ágyba! A parkban kint színészek hangoskodnak, és még sokáig ébren tart a lárma: aludj, fiam, mert hosszú lesz a holnap! Aludj, fiam, mert én már nem vigyázok, „Szép a hajad, anyámnak volt ilyen” — miért vernek föl álmodból az álmok: „Ugye, uram, ha befogtak, majd izén?” — Miért pont most a kikötői hajnal, a parton a távolodó kormorán? Hogy fázol és hogy mit viszel magaddal en regardant ce pauvre corps mourant. A rossz kiskutya
/
