Irodalmi Szemle, 2003

2003/6 - Gál Sándor: Napló, 1983 (2.)

Napló, 1983 (2.)

bán. A hármas vers-tér, s mindez, ami benne lejátszódik — ismereteim szerint —, ma feltáratlan. Ha elképzeléseimet sikerül összefoglalni — és miért ne sikerülhetne? —, azt hiszem, használható adalékokat szolgáltathatok a versteremtés geneziséhez. A regény után üdítő ez a más irányú szellemi torna; költészetközeli, és a felmerülő emlékek-tapasztalatok inspiráló hatása kétségtelen. Húszéves munkám során ilyen jellegű, és méretű elméleti kalandozásra mindmáig nem jutott idő — és talán ennyi időnek el is kellett telnie, hogy kellő tapasztalatra tegyek szert, s hogy eljuthassak azon gondolatok közelébe, amelyek a vers születésének legmélyebb, tehát legelemibb rezdüléséig levezetnek — ha levezetnek. Néhány napon belül eldől, hogyan alakulnak az arányok. A bevezető „Bevezető és kétségek” címmel elkészült. Úgy tűnik, 30-50 oldalnyira való mondanivaló feszül benne. Majdnem egy könyv!

Június 12. vasárnap.

Hűvös szél. Délelőtt főzés, ebédkészítés. De dolgoztam a Vers születésén; folytatom a Hármas tér első részének az írását. Egy csomó új szempont is fölmerült bennem; történetesen, hogy tágítani lehet a témát a saját tapasztalataim mentén a megfigyelésekkel és példákkal is. De ez igen messzire vezetne és csak az isten tudja, hová jutnék vele és benne. Tehát: vissza a legszemélyesebb sínre — ezt biztosan tudom, mettől meddig ér. És a példatár is teljesen autentikus — belőlem való.

Június 16. csütörtök.

Zivataros, szeles, inkább áprilisi, mint júniusi az idő. Reggel igen fájt a fejem, orvosságot is kénytelen voltam bevenni. A tegnap este nyakon lőtt őzet tettem rendbe, azaz beadtam közellátásra, fejét kifőztem, már fehéredik az erkélyen. Az egész nap merő semmittevés és pihenés. De ez is kell! Az Új írás és a Nagyvilág ma érkezett számait lapoztam át. Az előbbi Duba regényéről közöl pozitív méltatást (Örvénylő idő), az utóbbi Tőzsér Holan-fordításaiból hoz párat.

Június 17. péntek.

Az idő, mint tegnap. írtam egy keveset a Vers születéséhez; az epikai hátország részleteit próbáltam összefoglalni. Nehezen megy, de — megy. Zalabai Zsigától jött levél. Örülök, hogy tetszik neki a regényem, s hogy úgy véli, még a jelenlegi viszonyok között is kiadhatja a Madách. Majd kiderül. A lényeg, hogy nem dolgoztam hiába. Varga Imre is levelet küldött, az Életünknek adott versek — írja — a nyáron megjelennek. írásokat kér. Verset, prózát, cikket, bármit. Csak győzném. Egészséggel, erővel.

Június 21. hétfő.

Tíz napja nem írtam semmit, pedig sok minden történt. Pozsonyban Balázs Béláék megtámadtak az Illyés halálára küldött távirat miatt. Ocsmány és alávaló munka. A Madáchban sem változott a helyzet. Sárkánnyal nem tudtam beszélni, Mayer Judit pedig semmi újat nem mondhatott. Megegyeztem, hogy odaadom nekik a regény kéziratát. Az — azt mondják — megjelenhetne jövőre, ha jó lenne. Gombaszögön találkoztam Grendel Lajossal, azt mondja, most olvassa. Gombaszögön Lukács Tibor meghívott, hogy ebédeljek a küldöttséggel; így eshetett meg, hogy Jozef Lenárttal szemben ülve ettem meg, nem kis önváddal, hogy eljöttem, egy ebédet Rozsnyón. Csupa buta közhelyet és viccet hallottam.