Irodalmi Szemle, 2003
2003/6 - Gál Sándor: Napló, 1983 (2.)
Gál Sándor Gurszki Zsuzsa fordította Szapora Sándor főkonzul beszélgetését Lenárttal. Szapora értelmes ember, jó diplomata. Meghívott, látogassam meg a konzulátuson. A gombaszögi események a szokásosak. Még, örömömre Tőzsérék is ott voltak. Pénteken és szombaton meg ma a hugomék töltötték nálunk az éjszakát. Vettek új kocsit. Gyimesi Gyurinak megjelent az új könyve, írtam róla recenziót. A Holan-kötet is kész. Szép, és méltó Holanhoz a könyv. A Műhely ’83-ban pedig Az Éden és a Golgota között című versem. Márkus Béla levele: regényemet egy nagyobb munka vázlatának tekinti. Ha száz évig élnék, minden eddigi „vázlatomból” nagyregényt írhatnék. Dolgoztam valamicskét a Vers születésén (Függőleges hullámzás), az epikai hátországot bütyköltem. A nyáron talán be is tudom fejezni. Az jó volna. Július 1. péntek. Az egész nap — készülődés. Holnap elutazunk három hétre. Évike tegnap kapta az év végi bizonyítványát. Az iskolában és a zenedében is végig színjeles. Voltunk a könyvesboltban, választhatott magának meséskönyvet. Én Dobos Laci tanulmányainak gyűjteményét, a Gondok könyvé, vettem meg, s nyomban át is olvastam. A legtöbb írást már korábbról ismertem, zömmel a Szemlében jelentek meg, így inkább csak fel kellett frissíteni azokat. A leggyengébb a Szovjetunió-beli útibeszámoló. Neki sincs — mint ahogy annak idején nekem se volt — semmi olyan élményem, ami igazán írásra ingerelt volna. Dobos is csak a véletleneket rakja egymás mellé. Azok a részek a fontosak, amelyek — már a többi írásban — irodalmunk-közművelődésünk megalapozásával kapcsolatosak. A Gondok könyve — fontos könyv. Forrásvidékeinkhez vezet el, ha továbbgondoljuk a bennelévőket. Dolgoztam valameny- nyit a Vers születésén (Függőleges hullámzás), de befejezni már csak a nyaralás után tudom. Július 30. szombat. Kiesett egy egész hónap. Megpróbálom — legalább címszavakban — összefoglalni a lényeget. Szigliget: Görömbeiék, Ilia Miskáék, ez volt a legszebb. De találkoztam — s együtt voltunk két egész hétig — Balassa Péterrel, Lengyel Péterrel, s egy asztalnál ültünk Esterházy Péterékkel. Ott volt Kis Pintér Imre is, Szedelényi Ervin meg Varga Lajos Márton. Több ízben eljött az alkotőházba Mészöly Miklós, s egy este Takács Gyula is. Voltak vég nélküli, éjszakába nyúló beszélgetések-viták, de ezek számomra túl távoliak és elvontak voltak. Ezek a fiatalok — Esterházy P. kivételével — úgy látom, nem találnak a maguk számára pontosan körvonalazható cselekvési teret. Annak ellenére, hogy nagyon felkészültek szellemi téren. Gion Nandinak is ez volt a véleménye, amikor erről beszélgettünk. Voltam Győrött is vadászni, de eredménytelenül jártam. A két hét csodálatos volt, fényes napsütés, jó Balaton, nagyszerű ellátás. Búcsra érve győztük sorra venni az élményeket. 23-án E. lakodalma. Nyomasztó élmény. Újra kiderült: ha lemondunk hagyományainkról, elveszítjük ünnepeink méltóságát; semmivé lesz az, aminek életre szóló élménnyé kellett volna lennie. Ezt egy jegyzetben — később — még majd megírom. Nagyon fontos! A múlt héten Vendégiben voltam riport miatt. Tegnap megjött az Alföld; verseket közöl és egy szép méltatást Olasz Sándortól az Új Atlantiszról
