Irodalmi Szemle, 2003

2003/6 - Duba Gyula: Szerelmes földrajzom (1.), (A tájról, hazáról, nemzetről)

Szerelmes földrajzom (1.)

tüzérként a ruzynéi kaszárnyában. Ágyúink Prága légvédelmének egyik láncszeme. Ötvenhat „furcsa ősze” után éjféltájt gyakran riasztottak, ilyenkor nyugaton lökhajtásos repülőgépek szálltak fel valahol és nekirepültek a határnak. Közvetlenül előtte visszafordultak, nem jöttek át, borzolták az idegeinket. Száz-egynéhány kilométeréé lévén az országhatár, riasztották persze a légvédelmet. Pokolba kívántuk még azt is, hogy Prága oly közel van a Szudétákhoz! Dobos László írja, hogy történelmünk — bakatörténelem! Később erről még több szó esik, a felföldi táj bizalmas közelségből ismeri a katonát.

Aki, ha nem zsoldos, a hazát szolgálja. De mi van akkor, amikor a haza fogalma bizonytalanná válik és jelentése a gyakorlatban illékony ködökbe vész? Bonyolult helyzet áll elő, tanácstalanság és kényszer, Bábi Tibor dilemmája — két ország is megtagadott! — valós magot rejt. Bizonytalanságot, talajvesztést. Fábry Zoltán 1936-ban Hazánk, Európa című esszéjében fogalmazta meg a kisebbség hazaeszményét. Tartósnak bizonyuló, fontos idea! Valamiféle hatalmon-kívüliségben gyökerezik. Nem állítja, hogy a — akkori

— szlovenszkói magyarság gyökértelen lenne, netán hazátlan. Hanem hogy a haza fogalma egyrészt földrajzi helyzetével adott, másrészt az európai humánumeszménnyel és kultúratudattal teljesedik ki. A demokratikus hatalomgyakorlással rokonítja. A nemzettestből kiszakítva, egyetemes eszmékben keres fogódzót, lába alá szilárd talajt, hogy élhető hazát találjon, eszméjére leljen! Hasonlatosan Szabó Zoltánhoz, aki otthonosan érzi magát mindenütt a Kárpátokon bévül, a kisebbség szellemi Európa-méretű mozgástérre apellál. Ebben a koncepcióban válik kultúrateremtő erővé a táj. Részletei és elemei, tárgyi rajza, látványa és megélt valósága otthonossággá, szellemi valósággá válnak a lelkekben. Mintegy közeggé lesz és erkölccsé anyagiasul, szülőfölddé! Mellé soroljuk az anyanyelvet! A kisebbségi ember kulcsfogalma, meghatározó jelenség, termékeny alkotóerő. Megtartó bástya is egyben. így teszi a táj szellemiségét a nyelv zamatja életessé. Talán dagályos metaforának tűnik fel, ám a táj és a nyelv kölcsönviszonyát és benső kohézióját érzékelteti, törvényként megfogalmazza. Hit kérdése is, metafizikus jelenség, létfilozófiai összefüggés. A táj és a nyelv ikertestvérek, elválaszthatatlanok egymástól. Lényükben szövik át egymást. S az anyanyelv amolyan végvár lesz, a táj és lakója egységének kifejeződése, emberi teljesség. A történelmet említeném harmadik testvérként, s közelről sem mostohatestvér, hiszen a nyelvnek is, a tudatnak is szerves alkotóeleme. Görög istenekként létezik a triász, a terméke sajátos emberi minőség. Szlovákiai magyar lelkiségnek, kisebbségi szellemiségnek nevezném.

Középpontjában a falu áll. A történelmi folyamatosság letéteményese évszázadok óta, a népi és nyelvi állandóság talaja. El lehet hagyni és vissza lehet nézni hozzá. Bizonyos állandóság. Erősen a szülőföld szinonimája, talán némileg a hazáé is. Ősidők óta az itteni magyarság bástyája, egészen 1947-ig, akkor alapjaiban megrendül és nyugtalanítón változni kezd. Nem véletlen, hogy újabb irodalmi kezdetünk művelői onnan származnak, indulásunk faluközpontú. Önvallomásos írásbeliség kezdődik az ötvenes évek legelején, kezdetleges és dadogó lírai kibeszélés. El kell mondanunk, mi történt velünk.