Irodalmi Szemle, 2003
2003/5 - TALLÓZÓ - Csernusné Ortutay Katalin: Nyelvtörvények, elnemzetlenítés (esszé)
TALLÓZÓ hatmillió francia polgár egyáltalán nem beszéli a köztársaság nyelvét! Nem látszott más megoldás, mint a francia minden eszközzel történő elterjesztése országszerte. Ezt a politikai törekvést több dekrétum segítségével meg is valósították. A jakobinusok bukása után már engedményeket tettek a kisebbségi nyelvhasználat terén. De a kisebbségi nyelvek továbbra is az informális nyelvhasználat eszközei maradtak. Különösen vidéken voltak használatosak. A közéletből a francia nyelv fokozatosan kiszorította őket A korzikai anyanyelvű Napóleon korántsem bizonyult a kisebbségi nyelvek támogatójának, hiszen a hatalom nyelve már a francia volt (amelyet azért sosem beszélt hibátlanul), és ő, mint a hatalom legfőbb birtokosa, ezt a nyelvet igyekezett elterjeszteni háborúi során Franciaország határain kívül is. A napóleoni háborúk során a kisebbségi nyelvek beszélőinek száma fokozatosan csökkent, a francia nemzeti nyelv meghódította az egész országot. JULES FERRY ISKOLAPOLITIKÁJA, 1879 A centralizációs törekvések tovább folytatódtak a 19. században. 1833-ban döntött Guizot közoktatási miniszter az elemi iskolák megszervezéséről. A központi felügyelet alá tartozó elemi iskolai hálózatban országszerte ugyanazt és ugyanolyan nyelven, azaz franciául tanították. Két évvel később jelenik meg az akadémia helyesírási szótára, amely a franciául tanulók és tanítók bibliája lesz. 1870-ben, néhány jó szándékú filológus kísérletet tett a kisebbségi nyelvek támogatását célzó nyelvpolitika kiharcolására. Sajnos, az időpont nem volt túl kedvező, a porosz-francia háború előestéjén vagyunk, így a javaslat feledésbe merült. Jules Ferry közoktatási miniszter 1879-ben nyújtotta be törvényjavaslatát a parlamentben a kötelező, világi és ingyenes elemi iskolai oktatásról, amely 1883-ban emelkedett törvényerőre. Ezzel eldőlt a kisebbségi nyelvek sorsa, hiszen a regionális nyelvet beszélő családokból érkező gyermekeknek nem volt más választásuk, mint tökéletesen megtanulni a köztársaság nyelvét, a franciát. A társadalmi felemelkedés útja kizárólag a francia tanítási nyelvű központi iskolarendszeren át vezetett, ezért ezentúl mindenki közös nyelvének tekintette a franciát. A kisebbségi nyelveket anyanyelvként beszélő gyermekek évtizedeken keresztül megszégyenítő büntetéseket szenvedtek el az iskolában, ha megszólaltak anyanyelvükön. A regionális nyelvek tovább veszítettek vitalitásukból a 20. század első felében, amihez még az első világháború francia hadserege is hozzájárult, ahol a „lingua franca” a különböző régiókból besorozott katonák között természetesen a francia volt. A KISEBBSÉGI NYELVEK ÉBREDÉSE, 1951, 1974 A második világháború után a kisebbségi nyelvek támogatásáért folyó küzdelem intenzívebbé vált, több törvényjavaslat született a regionális nyelvek fakultatív bevezetésére. Maurice Deixonne szocialista képviselő törvényjavas
