Irodalmi Szemle, 2003
2003/5 - TALLÓZÓ - Csernusné Ortutay Katalin: Nyelvtörvények, elnemzetlenítés (esszé)
TALLÓZÓ Ny el vtör vények, elnemzetlenítés A francia nemzeti nyelv kialakulása Európa csaknem valamennyi országát nyelvi és etnikai sokféleség jellemzi. Ennek ellenére a modern európai nemzetállamok többsége csupán egy, a domináns etnikai csoport nyelvét ismeri el hivatalos nyelvként és — kevés kivételtől eltekintve — egynyelvű államnak tekinti önmagát. Minden nemzetállam célja egy közös politikai identitás kialakítása, amely prioritást élvez az egyén etnikai identitása felett, hogy az egyén elsősorban a nemzetállam polgáraként és csak másodsorban egy etnikai közösség tagjaként határozza meg önmagát. Ha ma Franciaországra gondolunk, csak nagyon keveseknek jut eszébe a „többnyelvűség” és a „kisebbségek” fogalma. Ez nem is csoda, hiszen ennek az európai országnak a történelme mintapéldája az erős, egységes, szilárd politikai nemzettudat kialakításáért folytatott, évszázadokon keresztül tartó következetes harcnak. Maga a nemzetállam fogalma is, mint jogi kategória, francia eredetű. Mégis, a 20. század elején a franciák többsége még mindig kétnyelvű volt: valamilyen regionális nyelvet beszélt (általában első nyelvként) és a franciát. Ezt a kétnyelvű állapotot pedig monolingvizmus előzte meg, tehát csupán a regionális nyelvet beszélte a lakosság nagy része. Vajon hogyan lett ez az egynyelvű (regionális nyelvet beszélő) franciaországi társadalom francia egynyelvű beszélőközösséggé a 20. század végére? Az elmúlt évszázadok során megszülető nyelvtörvények teremtették meg a francia nyelv diadalútjának feltételeit. A KIRÁLY NYELVE A reneszánsz király, I. Ferenc (1515-47) volt az, aki megtette az első lépést a francia nyelv „állami nyelv” rangjára történő emelésének útján. A francia nyelv a 16. században még csak egy volt a dialektusok között. Ám nem lehetett volna közös nyelvvé, ha a francia királyok nem a Capeting-dinasztia tagjai közül kerülnek ki 987 és 1328 között, akik Párizs és környéke hercegei voltak. Mivel itt a francia nyelv volt a regionális nyelv, és a dinasztia uralkodói innen próbálták kiterjesztem hatalmukat az egész birodalomra, a király nyelvének presztízse túlszárnyalta a többiét. Az adminisztráció, a törvénykezés nyelve évszázadokig a latin volt. De I. Ferenc korán észrevette, hogy a hatalom valódi gyakorlásához olyan nyelvre
