Irodalmi Szemle, 2003
2003/5 - VENDÉGKRITIKA - Görömbei András: Hollóidő
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Revek városa szinte tapintható érzékletességgel jelenik meg a regényben a maga különleges figuráival és eseményeivel. Tökéletes a valóság illúziója — e világ furcsaságai is a történelmi atmoszférát hitelesítik. Szilágyi István regényének poétikai formájában is az a mély létérzékelés nyilatkozik meg, melyet a modern és a posztmodern világtapasztalat ütközésével jellemezhetünk. Egyfelől határozott, eltökélt törekvés a világ együttlátására, a lét megértésére és alakítására, másrészt viszont folyamatos érzékelése annak, hogy az események logikája kiszámíthatatlan, a legbiztosabbnak látszó dolgokról is sorra kiderül, hogy másképpen vannak. Az állításoknak ez az elbizonytalanítása sem következetes azonban, hiszen a regényben éppen az a legizgalmasabb tapasztalat, hogy a világot átszövik a határozott ok-okozati összefüggések is. Ezek olykor nagyon pontosan érvényesülnek, máskor viszont egy másik elgondolás szerint fölépített cselekvés áthúzza őket. Tulajdonképpen semmi sem véletlen, mégis minden véletlenszerű. Ez a modern-posztmo- dern szemléleti, léttapasztalati ütközés poétikailag nemcsak abban nyilatkozik meg, hogy a határozottan logikus motívumok más nézőpontból érvényüket vesztik, hanem abban is, hogy a regény dikciója sok esetben vázol föl egy-egy adott helyzetben egymástól merőben eltérő magatartásmód-lehetőségeket, de aztán ezek között nem tudnak választani a szereplők. A racionális létértelmezési kísérletet szinte értelmetlenné teszi a gondolatok és lehetőségek egymást kioltó összjátéka. A megértés igénye azonban nagyon erősen megnyilatkozik ebben a világban. A regény nem számolja fel a szereplőknek azt a meggyőződését, hogy a világ, a történelem alakítható, hogy abban tevékenyen részt kell venniük, hogy ne csak áldozatai, hanem formálói is lehessenek annak. De nem is igazolja feltétlenül a cselekvő embert, hiszen olykor éppen a cselekvés bizonyul végzetesnek. Nem igazolja persze a nem cselekvő embereket sem, hiszen ők éppúgy áldozattá válnak, mint a cselekvők. Mindez hollóidőben, az örökös veszélyeztetettség, pusztítás idejében történik. A Hollóidő két könyvből áll. Ezek viszonya olyan egymáshoz, hogy külön-külön is teljes értékű művek lennének, de össze is kapcsolja őket a szereplők részleges azonossága s még inkább az emberi lét és történelem hasonló értelmű tapasztalása. Az első könyvben (Lovat és papot egy krónikáért) a deák mutatja be és értelmezi a reveki világot, de az ő nézőpontját kitágítja az írói létértelmezés, a történelmi idő eseményeinek írói együttlátása, teljes tudása. Már a regény elején jelzi az író, hogy ekkor a deák még nem sejti, amit majd később bőven megtapasztal, hogy „a világ gyarló sokadalom, ahol embert és jószágot pénzen adnak, vesznek csakúgy, mint országot és hitet”. Ez a hagyományos jellegű írói mindentudás teszi izgalmassá a regény eseményvilágát, hiszen az ilyen előrejelzések eleve kíváncsivá teszik az olvasót, miként azok a hangsúlyos motívumok is, amelyeknek igazi értelme és funkciója a regény folyamán tárulkozik föl, s amelyek első előfordulásukkor még izgató jelenségek csupán. A regény folyamán azonban egyre több oldalról és egyre több adalékkal gazdagodnak, jóllehet rejtélyességük nem szűnik meg teljesen. Az első könyv elején a vasárnapi istentisztelet idején törnek rá Revek
