Irodalmi Szemle, 2003
2003/5 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Keserű József: A különbségek iránti érzékenységről (Grendel Lajos születésnapjára)
Jubilánsok köszöntése történelmi tényekről szóló beszámolóiban megfigyelhető, hogy a történetmondás retorikája miként hat a történet szintjére, azaz miként alakítja át az események megtörténtségét textuális történéssé. Noha beszámolója elején maga az elbeszélő figyelmeztet bennünket arra, hogy amiről szó lesz, annyira irreális, hogy szinte valósághű már, a történelmi igazságot az elbeszélővel együtt kereső olvasó mégis gyanakvóvá lesz a következő szövegrész olvasásakor: Pár száz évvel ezelőtt, a törökdúlás és a kuruc-labanc villongások évtizedeiben a környéken olyannyira elszaporodtak a nyulak, hogy az ősz beálltával ezrével grasszáltak a városban, kipusztították a gyümölcsfákat, megtámadták a gyermekeket, s olykor a történelmi csapásoknál is több kárt tettek a városban. Sőt, amíg ez utóbbiakhoz a lakosság lassan hozzáedződött, s az ügyesebbek a köpönyegforgatás szemkápráztató trükkjeivel valamiképpen átvészelték őket, a természet e különös csapásával szemben tehetetlenül álltak. A mezei nyulak az Őrhegy utcán keresztül nyomultak be a városba, itt kezdték hát vadászni őket legelébb, s a városi karhatalmisták és tűzoltók néha maguk sem tudták eldönteni, mi a fontosabb feladat, a gyalázatos rágcsálók kiirtása-e, vagy a város másik végében fosztogató labancok elűzése. A túlzás alakzata a történelmi beszámolót a fantasztikum szférájába utalja. A szöveg retorikája elsődlegessé válik a történelmi tényekhez képest. Hiába reflektál a fenti szövegrészre az elbeszélő, hiába degradálja anekdotává, s végezetül hiába próbál ragaszkodni a történelem tényszerűségéhez, ha reflexiója is magán viseli az idézett rész retorikai jegyeit, a túlzást és az iróniát. Persze az anekdota, az csak anekdota, s az elbeszélőtől távol áll a szándék, hogy komolytalankodjék a történelem magasztos hernyótalpain, hiszen könnyen maga is alájuk kerülhet. Talán sikerült a fentiekben meggyőznöm a Tisztelt Hallgatóságot arról, hogy az Éleslövészet a történelem célelvűségének és folytonosságának megkérdőjelezésével, a megismerő szubjektum kritikájával, a történetmondás metaforizáltságával, valamint az értelmet konstituáló centrum folytonos áthelyeződésének retorikájával a jelenkori próza olyan vonulatához csatlakozik, melynek ő maga az egyik előképe. A grendeli opus irodalomtörténeti elhelyezésével még várnék egy kicsit, nem utolsósorban azért, mert egy eleven, mind a mai napig alakuló folyamatról nem könnyű hiteles véleményt alkotni. Nehezem tudnám megmondani, hol, merre tart ma Grendel Lajos. Ami biztos, hogy legutóbbi, Nálunk, New Honiban című regényével ismét bizonyította, képes a megújulásra. Nemrég egy interjúban pedig azt is elárulta, hogy egy új regényen dolgozik, amely némiképp kötődik a New Hont-i témakörhöz. A sikeres megvalósításhoz türelmet, kitartást, alkotói indulatot, mindenekelőtt azonban sok erőt és egészséget kívánok. [Írásomban felhasználtam korábbi, Folytonosság és/vagy megszakítottság (?), (megjelent: Kalligram, 2001/3.) című tanulmányom egyes részeit.] Keserű József
