Irodalmi Szemle, 2003
2003/5 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Fónod Zoltán: „Az értelmem tiszta, a lelkem fáradt és szomorú...” (Beszélgetés Dénes Györggyel)
Jubilánsok köszöntése — Az induláskor nemcsak az írás volt nehéz, hiszen írni meg kellett tanulni, hanem a létfenntartás is egy olyan, háború utáni pozsonyi közegben, amelyben a szegénység mindenhol jelen volt. Emlékszem, az ötvenes évek elején a pozsonyi talponállók, étkezdék — ahová mi, fiatal, mindig éhes és üres zsebű magyar értelmiségiek is gyakran betértünk — tele voltak bozontos szakállú, elhanyagolt külsejű, gyakran csonkolt kezű vagy lábú csavargókkal, háborús veteránokkal, hontalanokkal és hajléktalanokkal, akikkel senki sem törődött, s akik azt lesték, hagy-e az ember egy falatot a tányérján, és sokszor még azt sem várták meg, hogy betegyük magunk mögött az ajtót, s máris nekiestek a maradéknak. Nehéz volt az élet, de nem reménytelen, és az ifjúság nem gondol a bajjal. Mégis, indulásunk éveiben talán az volt a legnehezebb, hogy felkészületlenek voltunk, és Fábryn kívül senki sem volt, aki eligazítson bennünket, bár ő sem volt egészen biztos döntéseiben, hiszen eszmei-politikai meggyőződése gyakran befolyásolta. A sztálini propaganda nem volt hatástalan, az egész akkori életet átszőtte, mint a rák. Tudjuk, csak Sztálin halála után, Hruscsov idején mertek elkezdeni gondolkodni az emberek. De ki tudott akkor még a gulágról? • Ha nem tévedek, 1949 szeptemberében jelent meg első versed, Nyári mezőkön címmel. Viszont Téged illet az elsőség a verseskötetek terén. 1952-ben Magra vár a föld címmel jelent meg az első köteted. Mit jelentett számodra ez a kötet és (megjelenése idején!) milyen volt a fogadtatása? — Bevallom, én még kötetről nem is gondolkodtam, amikor Egri Viktor összegyűjtötte az Új Szó-ban megjelent verseimet és elvitte a kiadóba. így lett belőle kötet Az akkori eszemmel természetesen örültem neki. Emlékszem, egyszer Tóth Tiborral, a hajdani remek műfordítóval a magyar könyvesbolt előtt sétáltam. Ő megpillantotta a kirakatban a Magra vár a föld című kötetemet, s megjegyezte, hogy inkább azt a címet adhattam volna a könyvnek, hogy Vevőre vár a könyv, mert nem kapkodták az olvasók. Abban az időben a magyar embereknek más, fontosabb dolguk volt, mint a versolvasás. De ez talán a mára is jellemző.. • Az Új Szó 1949-es húsvéti számában egyoldalnyi vers jelent meg, kísérletező szerzőktől. Egri Viktor bevezetőjében a magyar költészet gazdagságát emlegette, példaként állította a fiatalok elé. Van-e, és mi a magyarázata annak, hogy később — az Új Szó kulturális rovata vezetőjeként — ő lett (tájainkon) a sematizmus „pápája’? — Bizony nem kellett volna Egrinek ennyire sietnie, de nem akart egyedül maradni Szabó Bélával meg Fábryval. • A bűnös múlttal szemben az új idők, új eszmék igézete eredménye lett, hogy Közép-Európa-szerte még a legjobbak sem tudtak menekülni a lelkesedés és a lelkendezés kísértéseitől? Sőt, a kantáták és dicshimnuszok képtelenségétől sem. Mondhatni „vígan és dalolva” adták meg magukat írók, művészek a Keletről jött ideológiai erőszaknak. A tapasztalatlanság volt a nagyobb vagy a társadalmi közeg kísértése vagy kényszere? — Nagy volt abban az időben a kísértés, a politikai kényszer és nem utolsósorban a szegénység, amely a hatvanas évek közepéig erősen érezhető
