Irodalmi Szemle, 2003
2003/5 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Fónod Zoltán: „Az értelmem tiszta, a lelkem fáradt és szomorú...” (Beszélgetés Dénes Györggyel)
Jubilánsok köszöntése magyarjai is tódultak a rendezvényre. Annyian voltunk, hogy egyesek kintről, az ablakpárkányra mászva hallgatták az előadást, úgy áhították a magyar szót. Később előadtuk a Falu rossza című népszínművet, amelyről cikk is megjelent a már megindult Új Szóban. Emlékszem, meglehetősen bugyuta írás volt, hiszen többek között kiderült belőle, hogy nem a falu rosszát, hanem a falu javát akarjuk, de hát akkortájt a honi magyar újságírás is gyermekcipőben járt még. Mindezt csak mellékesen jegyzem meg. Egyébiránt én alapítottam meg a CSEMADOK helyi szervezetét is Pelsőcön. A hontalanság évei után nagyon sok volt a teendőnk, s mi azt tettük, amit a szívünk diktált, s az emberek igénye. A pelsőci községházáról, ahol korábban tisztviselő voltam, eltanácsoltak, s már csak alkalmi munkából tudtam élni. A gömörhorkai cellulózgyárban is több munkakörben dolgoztam. Onnan kerültem Pozsonyba egy újságíró-tan- folyamra, majd a CSEMADOK KB munkatársa lettem. Innen 1951-ben a Csehszlovák Rádióhoz kerültem, ahol a főszerkesztő, Nagy Jenő mellett én lettem a másik műsorszerkesztője az akkor még alakuló, pici magyar részlegnek. Harminchat évig dolgoztam a rádiónál, szerkesztettem az irodalmi és más műsorokat. Nagyon sok íróval kertültem kapcsolatba, baráti viszonyba. Példának okáért én voltam az első, aki lehoztam E B. Lukác verseit akkor, amikor még a szlovákoknál úgymond indexen volt. Barátságunk bensőséges volt és haláláig tartott Származásom annyiban befolyásolta költői indulásomat, hogy mindig a szegény, az elesett és kiszolgáltatott ember sorsát figyeltem, hisz magam is szegény voltam, és tudtam, hogy aki szegény, az a legszegényebb. Elsősorban az odahagyott szegény magyarok, a falumbéliekhez hasonlóak életének lehetséges távlatai, felemelkedésüknek és boldogulásuknak lehetőségei izgatták fantáziámat, s az, mit tehetek szellemi gyarapodásukért, az eljövendő magyarokért • Az első verset tizenhárom éves korodban, Petőfi hatására eszkábáltad. Kik voltak később a mestereid, példaképeid, és zsigereidben benne volt-e az igény, hogy modern költő légy? — Kamaszkoromban valahonnan a kezembe került egy Petőfi-kötet, amelyet gyakran olvasgattam, és gyermekésszel elhatároztam, hogy majd ilyen verseket írok én is. írtam is gyermekkoromtól fogva... de hogy miket.!.. Később aztán, a kereskedelmi iskolában kölcsönkaptam egy József Attila-kötetet Elbűvöltek a versel Megtakarított pénzecskémből meg is vettem Aztán jöttek a többiek, Kosztolányi, Ady, Dsida Jenő, Babits, Erdélyi, Tóth Árpád, Sinka... Versek és prózák. Minden pénzem könyvekre ment. Megvolt bennem az erős, belső igény, hogy költő legyek, talán az is, hogy modern költő. De mi az, hogy modern? Ha úgy tetszik, minden jó vers modern vers, hisz a mának is szóL S folytathatnám: mi a jó vers, s hogy megfelelő jelzője-e a versnek az, hogy jó, hogy szép? Vagy az, hogy modern? Az irodalom ítészei meg tudják válaszolni e kérdéseket E)e a költőt nem biztos, hogy mindig érdekli ez. Költő vagyok — mit érdekelne / engem a költészet maga? / Nem volna szép, ha égre kelne / az égi folyó csillaga • A „harmadvirágzás” irodalma alapító nemzedékéhez tartozol. Egyike voltál azoknak, akik tájainkon — 1945 után — irodalmat teremtettek. Mi volt a legnehezebb számotokra az indulás éveiben?
