Irodalmi Szemle, 2003
2003/5 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Fónod Zoltán: „Az értelmem tiszta, a lelkem fáradt és szomorú...” (Beszélgetés Dénes Györggyel)
J ubilánsok köszöntése Az értelmem tiszta, a lelkem fáradt és szomorú... Beszélgetés Dénes György költővel, 80. születésnapján • A kerek évfordulók arra késztetik az embert; hogy számvetést tartson. Márpedig a Tied ilyen szép, kerek évforduló! Egészségileg ugyan megrokkanva, de szellemileg frissen élted meg a nyolcvanadik születésnapodat. Ettől a mérföldkőtől visszatekintve, hogy ítéled meg, milyen volt az életed? A munkás, dolgos hétköznapoknak, melyeket magadra parancsoltál, volt-e értelme? — Mielőtt első, eléggé összetett kérdésedre megpróbálnék válaszolni, meg kell jegyeznem, hogy félhomályban élek, mert szemem érhártyája bevérzett, s csak feleségem segítségével tudok írni, vagyis lediktálom neki a mondanivalómat. így hát eléggé tömör leszek. Feltették már nekem a kérdést, így élném-e le az életemet, ha újrakezdhetném. Az életet újrakezdeni nem lehet, éppen ezért nincs is nagy értelme ennek a kérdésnek. De azért, hogy neked is válaszoljak, nevezetesen arra, milyen volt az eddigi életem, azt tudom mondani, volt értelme. Nem voltak soha elérhetetlen vágyaim, a könyvek bűvöletében éltem. Szerettem dolgozni, betegen, de tiszta lélekkel, friss elmével megéltem a nyolcvan évet. • Arany fános Epilógusával Te is elmondhatod:„Az életet már megjártam. / Többnyire csak gyalog jártam..." Mi foglalkoztatott, mi jutott eszedbe két „gyaloglás” között? — Igaz, én is gyalog jártam egész életemben, de két gyaloglás között megéreztem az élet összes szépségét, a dolgok és jelenségek igazságát, a családi élet örömét és biztonságát. Ez adott erőt a továbbéléshez. • A társadalmi élet mélyéről indultál, a proletár élet nehezét hoztad génjeidben. Édesapád kőművesnek tanult, de építkezések híján gyári munkásként dolgozott. A háborús években kereskedelmi középiskolát végeztél, s a magyarüldözés éveiben Te magad is alkalmi munkás voltál, Pelsőcön. 1948 után egy ideig laboránsként, majd bérelszámolóként dolgoztál a gömörhorkai cellulózgyárban. Utána kerültél fel Pozsonyba, a Csemadok KB titkárságán dolgoztál, majd 1951-től nyugdíjaztatásodig a Csehszlovák Rádió magyar adásának irodalmi adásait szerkesztetted. Költői indulásodat mennyiben befolyásolta „előéleted”, származásod? — Igen, mélyről jöttem, mint nemzedéktársaim nagy része. Az idegen nyelvi közegben is igyekeztem megőrizni magyarságomat, s ezért tettem is valamit. Például a háború után Csehszlovákiában mi rendeztük meg szülőfalumban, Pelsőcön — természetesen engedély nélkül — az első magyar műsoros estet. Olyan sikere volt, hogy nemcsak a pelsőciek, hanem a környékbeli falvak
