Irodalmi Szemle, 2003
2003/5 - Kmeczkó Mihály: A fej (novella)
Kmeczkó Mihály A fej A hatalmas hangversenyteremben tizenhárom ember szorongott. Tragédiának semmi előjelét nem lehetett észlelni, a székeken izgő-mozgó emberek mégis tele voltak nyugtalansággal, feszültséggel. Mindenki forgatta jobbra-balra a fejét, mintha titkot kémlelne a rejtett zugokban. Közben lopva oda-odasandított az üres színpadra, hátha mégis onnan jön a meglepetés. Mindenki tudta, hogy pár percen belül elkezdődik a hangverseny, de a vibráló idegek azt sugallták, itt valami más fog történni. Hősünk szoborszerűen ült a helyén. Ült és figyelt. Befelé figyelt. Önmagába. Egy sokkalta nagyobb koncertteremben ott is hangverseny készült. A nézőtéren ő ült egyedül és figyelt. Befelé figyelt. Önmagába. Ahol a hatalmas koncertteremben hangversenyre várakozott. Ült a nézőtéren, befelé figyelve a még belsőbb koncertteremre, és egyre jobban elmélyedt önmaga rejtelmeiben. Tizenhárom éves lehetett, amikor egy mozdulatlan vasárnap délután rejtelmes rádióműsor zavarta meg az ábrándozását. A titokzatosnak tartott szövegek ismertetése után valaki határozott, meggyőző hangon beszélni kezdett Tolsztojról, a nagy íróról és különös emberről, aki olyan fokra fejlesztette az önmegfigyelését, hogy éjjel is képes volt felkelni, és azon frissiben papírra vetni az álomképeit. Sokszor maga is elcsodálkozott azon, hogy az éjszaka leple alatt — elrejtőzve önmaga elől is — hosszú oldalakat írt a naplójába anélkül, hogy erről a leghalványabb sejtelme lett volna. Mintha csak az ábrándozást folytatta volna Hősünk, nyomban elhatározta, hogy ő is figyelni fogja önmagát — bár ma sem tudná okát adni: miért. Az évek során egészen tisztességes fokra fejlesztette az önmegfigyelést. Volt úgy, hogy jelentéseket írt magának arról, mit művel a legintimebb pillanataiban. Ezeket azonban rendre elégette, mert irtózott a feljelentésektől, másrészt meg nem akarta, hogy avatatlan kezekbe jussanak a bizalmas feljegyzések, hiszen nemegyszer saját magát is illetéktelennek tartotta arra, hogy akár csak bele is pillantson a titkos jelentésekbe. Mindig attól rettegett, hogy valami terhelő bizonyítékot talál bennük. Az önmegfigyelést nem tudta többé abbahagyni. Oly mértékben része lett az életének, mint a lélegzés, a lopás vagy az önkielégítés. A munkáját sem tudta már tisztességesen elvégezni. Bármihez kezdett, önmegfigyelés lett a vége. A hétvégeket nem is volt képes mással tölteni. Bezárkózott, hanyatt feküdt
