Irodalmi Szemle, 2003
2003/5 - Dénes György versei (Baljós üzenet, Vállamra csúszik a kereszt, A kín hálójában, Nézek magamba, Hiába, A Mindenség jön velem, Szárnyat bont a köd, Elhervad szavad, mondd hogy nem reménytelen, Behunyt szívvel, Téli idill, Megkövül a csend, Füstös ég alatt, Csöpörög az eső, Sok az ember)
Dénes György versei Nincs rése sűrű éjszakádnak, ahol egy csillag szemet nyitna, a sors mosolyát eladja másnak és nem fogad már soha vissza. Elhervad szavad Sajnos, sok benned a mondandó, de kevés a maradandó. Mert amit leírsz, egyedül te vagy, s aki egyedül van, egyedül marad a lüktető, rohanó időben, s elhervad szavad, mint tökvirág a tikkadt mezőben. El-elmosolyodom tükörképem előtt, hogy annyi bolondságot gondolok a jövőmről, amely már nem én leszek. mondd hogy nem reménytelen mondd hogy nem reménytelen és nem véges a vég s még itt a földön elfeledjük a test őrületét mondd hogy múlandó a bánat és a fájdalom gyógyít megtartják kegyes istenek az élet hitvallóit
/
