Irodalmi Szemle, 2003
2003/5 - Dénes György versei (Baljós üzenet, Vállamra csúszik a kereszt, A kín hálójában, Nézek magamba, Hiába, A Mindenség jön velem, Szárnyat bont a köd, Elhervad szavad, mondd hogy nem reménytelen, Behunyt szívvel, Téli idill, Megkövül a csend, Füstös ég alatt, Csöpörög az eső, Sok az ember)
Dénes György versei mondd hogy a halál karja örök tavaszba ringat s léthei réten újra álmodjuk álmainkat Behunyt szívvel Jó lesz a földet szépen elfeledni, amit szerettem, többé nem szeretni, behunyt szívvel hallgatni estelente, az őszi eső mint suhog a csendre. Téli idill A kályhában a parázs föl-föllángol, mint a lélek, ha boldogságra gondol. Amíg lábamnál vén macskánk dorombol, a sűrű éjben hóförgeteg tombol Megkövül a csend Még a régi nap lángol odafent, de bent, a szívben megkövül a csend, nyirkos csend ez, végtelen, riasztó, nem vezet hozzá sem ablak, sem ajtó. Füstös ég alatt Állok, várok a füstös ég alatt, rám mosolyog a szelíd alkonyat, a lábam elé hull még egy sugár, tollászkodva, mint szép aranymadár Csöpörög az eső Cső pörög az eső, ősz ez a javából, gyűrd föl gallérod s menj haza, ha fázol.
