Irodalmi Szemle, 2003

2003/5 - Dénes György versei (Baljós üzenet, Vállamra csúszik a kereszt, A kín hálójában, Nézek magamba, Hiába, A Mindenség jön velem, Szárnyat bont a köd, Elhervad szavad, mondd hogy nem reménytelen, Behunyt szívvel, Téli idill, Megkövül a csend, Füstös ég alatt, Csöpörög az eső, Sok az ember)

Dénes György

Baljós üzenet

Amíg az elmém dallal áltatom, orvul rám tör a testi fájdalom, fonák állapot: sóhaj, hűs mosoly, erőltetem, hogy nem vagyok komor.

Mégsem térhetek ki a test elől, mert benne vagyok, s lassan összedől, s a romok alatt én leszek a rom, a világtestben elhasznált atom.

Hát így üzen az elmúlás, a vész, s bárhogy hősködöm, kibírni nehéz, sajog halánték, mellkas, ízület, fö Iperzselnek a belső tüzek.

Vállamra csúszik a kereszt

Aki annyit loholtam fény után, szürke bogáncsot tűzök gomblyukamba. Mindig háttérben lapultam sután, és sosem figyelt senki a szavamra.

Lassan vállamra csúszik a kereszt, nyögve viszem, hogy mást baj sosem érjen. Arcom fakó, és verejték füröszt.

De mért töprengjek ilyen semmiségen?

A kín hálójában

Már nem maradhatsz egyedül, fájdalmad szorongat belül, míg csecsemő-kín volt, a szív alig érezte nyűgeit.

De felnőtt, s most már egyre nő,