Irodalmi Szemle, 2003
2003/5
A Madách-Posonium Kiadó új könyveiből Hudák Katalin: Tiszavirágzás Bodrogköz szülötte Hudák Katalin, aki gyermekkorát Királyhelmecen töltötte, a kassai Kereskedelmi Akadémia elvégzése után pedig Leleszen kötött ki. Az újságírás titkaival ismerkedik, 17 éves korától azonban versei is megjelennek, többek között az Irodalmi Szemle hasábjain. Lényegében az a táj és az az élményanyag fogalmazódik meg nála, mely különösen Török Elemér verseiből jól ismert. Persze, mások a hangsúlyok, más az életlátás, a mai húszévesek kételyei, szorongásai is helyet követelnek verseiben. „Bodrogközben elpusztult dal ... / Bodrogköz elvesztett mindent” — írja keserűen egyik versében. Azt is mondhatnánk, hogy formaérzékét tekintve hagyománytisztelő, de a korszerű líra ösztönzései is megtalálhatók nála. A fő célja: „...elérni az elérhetetlent / megtenni a lehetetlent”, s az valósággá váljon „egy mesés világban”. Hudák Katalin kötete az Új Főnix Füzetek-sorozatban jelent meg. Keszan Andrea: Gyertyafényben „a nap megvakult / telített az éj... / szobában pislákoló gyertyafény / rézsútos fogason / hazugság lóg hanyagul”— Kataklizma a vers címe, s a folytatás is a váratlan asszociációkra épül. Messze a hagyományostól, a megszokottól, mégis valami új és más világ ez, mint amit megszoktunk. Esetenként merészek a képzettársításai, meg a képei, metaforái, de aligha lehet kétségünk, hogy a fiatal költőnemzedék tagjai közül egyike azoknak, aki felfigyehetőt, akár maradandót is produkálhat majd, ha ... Ha a tehetség, a szorgalom, a mesterségbeli tudás, meg az élmények sokasága csiszolják azt a pályát, melyre az első kötetével rálépett. Gyertyafényben című kötete — akárcsak Hudák Kataliné — az Új Főnix Füzetek sorozatban jelent meg. B. Kovács István: A méhi istentriász és népe Érdekes, izgalmas kötet azok számára, akik érdeklődnek a múlt történései iránt. 1982- ben, egy régészeti kutatás és leletmentés során ugyanis szenzációs leletek kerültek elő a Sajó folyó mentén fekvő Méhi határában. A Kr. e. harmadik és második évezred fordulójára keltezhető hamvasztásos sír egy ismeretlen istenpárost megjelenítő két edényt és velük azonos stílusban megformált — nyilvánvalóan —istengyermekeket, valamint öt, ún.ember alakú urnát rejtett. Az említett leletek lehetővé tették a már korábban feltárt centeri arcos urnák, valamint a Sajógömörben és Szentsimonban feltárt rokon emlékek értelmezését. A feltárást végző szerző szakmailag megindokolva bizonyítja, hogy az urnák csak formailag emberalakúak, valójában azonban az istenségek testét másolják és a temetkezési szokások hátterében az istenhármasság képzete áll. A méhi istentrász a kárpát-medencei rézkori művészet talán legrangosabb alkotása, és a kontinens őskori leleteinek egyik értékes lelete, emléke. A kötetet rajzok, térképek, fényképfelvételek teszik a tájékozódás szempontjából érdekessé. B. Kovács István tanulmánya színvonalas alkotás, sokoldalú tájékozódást nyújt nemcsak az érdeklődő olvasóknak, hanem a szakembereknek is. (dz)
