Irodalmi Szemle, 2003
2003/1 - Pomogáts Béla: Kossuth Lajos alakja irodalmunkban (esszé)
Pomogáts Béla Katona Lajos 1894-ben, Hegedűs Géza és Ortutay Gyula pedig 1952-ben, az államférfi születésének másfél százados évfordulója alkalmából). Tehát maradjunk Kossuth alakjának szépirodalmi ábrázolásainál, annál, hogy kétszáz esztendeje született történelmi hősünk milyen nyomot hagyott maga után a magyar elbeszélő irodalomban. El lehet mondani, hogy Kossuth egyénisége már életében, mi több, a szabadságharc idején is megihlette elbeszélőinket. Az első említés, amely írótól származik, alighanem Kazinczy Ferenc tolla nyomán olvasható, aki Bártfay Lászlónak írott 1831. január 25-i levelében számolt be a fiatal zempléni ügyvéd egyik első politikai szerepléséről, midőn a sátoraljaújhelyi megyegyűlésen feltűnést keltő beszédben tiltakozott a bécsi kormány újoncállítási követelései ellen: „felkele Kossuth Lajos — írja az idős mester —, s oly tűzzel, mintha kezében volna a zendítés szövétneke, két kezét két csípejére rakván, képzelhetetlen vakmerőséggel tartá beszédét”. A Kossuth Lajos alakjának irodalmi ábrázolásaiból 1952-ben (az államférfi születésének százötvenedik évfordulója alkalmából) szöveggyűjteményt (Kossuth. írások Kossuth Lajosról) szerkesztő kiváló történész, Lukácsy Sándor szerint ebben a rövid mondatban volt olvasható első alkalommal Kossuth Lajosnak, a megyei közszereplőnek a neve. A reformkori magyar írótársadalomban akkor vált ismertebbé Kossuth tevékenysége, midőn 1837. májusában letartóztatták a Törvényhatósági Tudósításokban közölt írásai miatt. Bártfay László Kölcsey Ferenchez írott 1837. május 7-i levelében írta le a letartóztatás kegyetlen történetét, Wesselényi Miklós ugyancsak Kölcseyhez írott május 8-i levelében sürgetett támogatást Kossuth családjának, maga Kölcsey pedig Szatmár megye közgyűlésén tiltakozott a fiatal ügyvéd és lapszerkesztő katonai erővel történt elfogatása ellen. Ettől kezdve Kossuth tevékenysége: megyei, illetve országgyűlési küzdelmei, illetve lapszerkesztői és újságírói munkája minduntalan hangot kapott az irodalmi életben, az irodalmi folyóiratokban, sőt idővel a szépirodalomban. Kossuth alakjának első szépirodalmi ábrázolása alighanem Jósika Miklós Egy magyar család a forradalom alatt című, 186l-ben közreadott regényéhez fűződik. Ez a (mára szinte teljesen elfeledett) regény a Honvédelmi Bizottmány egy viharos ülésének leírása során örökíti meg a bizottmány elnökének férfias határozottságát: a haza megmentésére létrehozott testület mind növekvő elkeseredéssel hallgatja a Felvidékről és Erdélyből érkezett baljós híreket az osztrák csapatok előnyomulásáról, s a már-már válságosra fordult helyzetet Kossuth elszántsága és forradalmi hite fordítja meg. „Kossuth Lajos semmit sem felejtett el, mindenre gondolt” — zárja a drámai jelenetet Jósika. Ezt követve Kossuth alakja megjelenik Jókai Mórnál, aki az 1868-ban közreadott Kossuth-albumbzn írta meg a Kossuth-nóta keletkezésének történetét, Pálffy Albertnél, aki 1894-ben kiadott A régi Magyarország utolsó évei című regényében idézte fel Kossuth alakját, Degré Alajosnál, aki 1883—1884-ben megjelent Visszaemlékezések című munkájában elevenítette meg az ifjú Kossuth Lajost, Eötvös Károlynál, aki Gróf Károlyi Gábor följegyzései című regényes korrajzában, illetve Emlékezések című memoárjában (mindkettő 1901-ben látott napvilágot) több alkalommal is bemutatja a kormányzó-elnök
