Irodalmi Szemle, 2003
2003/4 - Mimi Khalvati: Jázmin, Mostafa papa, Köszönőlevél, Nem számít..., Earls Court (vers) — Csehy Zoltán fordítása
Mimi Khalvati versei Egy kulcsom van. Nincs másolata. A partikra egyedül járok, s hamar lelépek. Vadabbal mosom a fogam, ha vérzik az ínyem. A páfránynak énekelek a gőzben. Nem figyelek semmire: az ingázók narancsokat vesznek, olasz zöldségeket, virágcsokrokat a partról, ahol táncolhattam volna egy kicsit. Használom a kulcsomat: vagyonom elvesztegetve a lépcsőkön. A páfránynak énekelek a gőzben. Hajat mosok. Az apály visszavonul, visszavonul. A test göncei, könnye. Az ingázók arca rám mered: megannyi virágcsokor. A férfi a vonatban figyeli az állomásokat. Iszlám borosta ajkán, rajta drága ruhák, két gyűrű. Perzsául beszél magában, hangosan, mint egy részeg. Hangosan nevet a sorsán, mely idáig vonszolta. A megfigyelt állomások a vonatban - az elvesztegetett vagyon nevetve beszél magához, az én nevetésem is lehetne. Mint egy részeg, mellette akarok lenni, ott ülni karcos borostái mellett: beszédét beszélgetéssé szelídíteni El akarom mondani, hogy egyforma gyűrűnk van, csak az enyém kisebb. Látni akarom, hogyan használja a kulcsát. A gyereket akarom látni, aki elébe szalad és kiáltja: Baba! A választ akarom hallani, amikor megfordul véve kabátját: Beeya, Babajune, beeya!2 Ah! Vieni, vieni!... Csehy Zoltán fordításai 1 „Óh, gyere, gyere...” Puccini Pillangókisasszonyának egyik áriája kezdődik így. 2 Már jövök, apám, jövök.
