Irodalmi Szemle, 2003
2003/4 - Mimi Khalvati: Jázmin, Mostafa papa, Köszönőlevél, Nem számít..., Earls Court (vers) — Csehy Zoltán fordítása
Mimi Khalvati versei Nem számít... Nem számít, mennyire zöldek a mezők, milyen szélesek az ingoványok, milyen meredek a csönd, ha ajtómhoz támaszkodom, nem számít, hogy telnek meg a nyílások a madarak dalával; oly sápadt a kikelet arany ölelésben, mint a színlelés falam körül. Nem számít, hogy a levegő légszagú, hogy az idő sehova csobogó patak, hogy a toll és a papír a fakupa és a nyitott könyv mellett durmol. Nem számít, hogy az az üres karszék, melyben először láttalak ülni, még mindig itt ül, készen fogadni szellemünket, nem számít, hogy elmém terét uralni képes, töltsd be ismét az űrt, kigombolt inggel, mindig nyitott vággyal, mely önkezét is elcsenné a boltban. Nem számít, hová vezetnek ujjaim, elveszett vagyok, ha nincs semmire ok. Látok, hallok, ízlelek, szagolok, de a tapintás cserbenhagy - a te tapintásod, szerelmem —, érzékeim immár érzéketlenek. Earls Court Vadabbul mosom a fogam, ha vérzik az ínyem. A partikra egyedül járok, s hamar lelépek. Az apály belép, és magára vonja figyelmem a legelőkről, melyek az enyémek is lehetnének. Karcolások a lemezen: Ah! Vieni, vieni!1 A szerelemre összpontosítok.