Irodalmi Szemle, 2003
2003/4 - Mimi Khalvati: Jázmin, Mostafa papa, Köszönőlevél, Nem számít..., Earls Court (vers) — Csehy Zoltán fordítása
„Sarajune, nemde, szereted Mostafa papát?” Mostafa papát szereted vagy Gitty mamát, mi? Nesze, edd meg. „Egek, te lány, azt akarod, hogy megfulladjak? Gyere, Sarajune, táncolj... da-dam, da-dam, da-dam, da da...” Lassan forog, a karján gyerek, mint a hegedű, úgy fészkeli be magát, a mosoly villanásai ajka szélein, mintha a gyerekhaj a karjai alatt szatén vízesés zuhataga lenne. „Wunderschön! Das ist wunderschön!” Nyújtja az umlautot ahogy ösztöndíjasaként Reza Shahtól tanulta és a Fráuleintól, akinek érintését mindmáig elevennek érzi, ez viszi vissza a múltba, házasságok, gyerekek dzsungelébe, a sorsfordulókéba, emlékszik, a háború alatt hogyan csempészett ételt a házából az övébe - iszfaháni mannát, yazdi édes húst, azerbajdzsáni szárított gyümölcsöt. Lassan forog kasmír indák nyomvonalán, szélben ingó cipruslomb voltak egykor, mint azok a „tökéletes moszlimok”, a földről fel-fellebbent kabátfarkak emlékei voltak. „Esküszöm az istenre” - hörögte pár nappal a gégemetszés előtt „igaz ember voltam”. Nem loptam. És ha - ki tudná ezt - neked sosem voltam olyan apad, mint a többi gyerekemnek, tudja az Úr, nem rajtam múlott. „Hogy van?” — sutyorogták az ajtóból, amikor az azáleagumókat a földbe temettem. Egy hónappal később írt: „Nem tudok gut enni, nem alszom gut”. Sose tudott: késő éjekig bámulta a Dér Spiegelt a lámpánál. És most forog, szobáról szobára perdül, unokájával, aki lépten-nyomon megelőzi, miközben tanul, újra megtanul beszélni... da-dam, da-dam, da-dam, da-da... Mimi Khalvati versei
