Irodalmi Szemle, 2003
2003/4 - Zirig Árpád: mert férfi a férfi, Szép tested..., kérdésed örök kétely, elment a virágtalan katona (vers)
vihar volt most csend van fákon pihennek a fények mint nagy csípőjű parasztasszonyok jövőnk cipóját keleszti a lélek mert fakó hajnalon ébred óvatos öröm csillag csillan meg a frissen szántott iszkázi rögön (A Lilium Aurum kiadásában a közelmúltban megjelent Árnyékösvény lovasa című kötetből) elment a virágtalan katona (búcsú Gion Nándortól) az egyezség nem így szólt meg sem vártad a kárókatonákat a havat hozó varjúsereget félignyitott kocsmaajtókon téged keresve reménytelenül beleshetek víztükrözte tekintetedből nem úszik elő szenttamás se újvidék se bácska miért mentél el te örök reménykedő most kezem kényszeríted kulcsolni imára most már csak magamnak írok és még ki tudja kinek a síron túlra elcsukló szavaim úgy sem vihetitek friss halmot borít a rög szántás illata száll néha értelmetlen az élet NÁNDI de borzalmasan értelmetlen a halál — az egyezség nem így szólt szép pontos jelzőidet most ki mondja el kendők fekete serege végig a temetősétányon — ős árny — menetel Zirig Árpád versei
