Irodalmi Szemle, 2003
2003/4 - Zirig Árpád: mert férfi a férfi, Szép tested..., kérdésed örök kétely, elment a virágtalan katona (vers)
Zirig Árpád versei Szép tested... hideg csillag fényét őrzi a sárba bemerült lábnyom lelkemben szimatol a szél hogy a múltam jobban fájjon vízfelszínre jég páncélja villanydrótra harmat dermed fénylő napok tűnt éveim zúzmaraként leperegtek most fúj a szél mint a gitárt pergeti a fakeresztet szomorúfűz ágaival múlt szerelmek integetnek álmok vénülnek borfoltos asztalra percek hullanak szép tested becserkészte a zimankós pőre alkonyat kérdésed örök kétely — Ki feszül föl a szivárványra? — Nagy László nem csak őrizni a maradék erőt akarni többet fehér szelek szárnyán megtartók jönnek kiteljesedik a kép már több mint vázlat halál fókuszának csapdájából menekülve zöld lombbal lobogózzuk az ágat legjegesebb gyilkos éjjel ha fekete szél támad lovaid égre nyerítenek kérdésed örök kétely mi sem fogjuk be a szánkat kacérkodunk a reménnyel
