Irodalmi Szemle, 2003
2003/4 - Zirig Árpád: mert férfi a férfi, Szép tested..., kérdésed örök kétely, elment a virágtalan katona (vers)
Zirig Arpad V mert férfi a férfi őz idő foszlányain emlékek csüngnek gyászkoszorúk virágai közt szöszmötöl a halál régi arcok a múltból föl-föltűnnek újra élnek rendszertelenül mint a sivatagban szétzilált karaván az idő csoroszlyája mélybe hasít tépi a felszínt sebeket hiába jön új madársereg hiába hoznak új tavaszi éneket már nem tudom megfogalmazni néked szólóan a szerelmemet mikor a hold sarlója bámul a tó fölött keresztre feszülnek szép szavaim súlya az időnek rám hömpölyög körbefonnak falként bezárnak az emlékeim óvatos csöndben rám nőnek az évek kötődni egymásba bújni ennyi év után mások előtt csaknem szégyellnivaló vétek titokba zárt ártalom hallgatunk róla szerelemről már rég nem beszélünk egymás lasszójába vergődve de nékünk ez a jó érted imádkozom míg az értelem elcsatangol az imából de mert férfi a férfi könnyeit befelé issza meg már senkit se bánt senkit se vádol kiáll akár a csúcsra a szikla lepereg a bánat és minden gyalázat viharnak feszített íves homlokáról
