Irodalmi Szemle, 2003
2003/4 - Ágh István versei (Mire való visszajárnom, Éjféli árnyékseprő)
Ágh István versei Éjféli árnyékseprő Valami földöntúli erő játszott velem, ha tizenharmadikán történt, és pénteken, és délutáni három órakor a karambol, s balszerencsés lettem már attól kezdve, hogy az útra elém fordult a sötétből egy furcsa, észrevenni sem hajlandó sovány nő, aki előbb szikrázó seprűnyélen repült talán, de lent a cirokseprű oly eszelősen táncolt a kezében, mintha az árnyak raját űzné, míg az árnyak makacsul tapadtak a villanyfényre, szaggatott lihegése mégis hús-vér ember közelségére vallott, ki elvakultan kavarta a semmi előszelét, a lesben álló sorsot akarta egyre kiseprűzni, én meg csak tőle féltem, aki megkísértett.
/
