Irodalmi Szemle, 2003
2003/4 - Ágh István versei (Mire való visszajárnom, Éjféli árnyékseprő)
Ágh István Mire való visszajárnom Mire való visszajárnom ha nappalom éber álom azért borul rám az éj is hogy sötétté váljak én is sötét éjszakára váltom hosszú fekete kabátom amit levetnék kivetne poros pókháló ereszt be ugyanaz a régi konyha csak a tűzhely nincs begyújtva csak valami ősi füstszag kínkeserves múltja izgat míg egy fehér öregasszonyt magának beszélni hallok rá ha jól a fazekára mint az árnyék gyászruhája mégis mintha valóságos volna csupán igen álmos talán azért olyan rideg mint aki nem jó senkinek talán azért olyan gőgös mert nincs köze az időhöz az a gyönge villanykörte nem elég hogy földerítse anyám! unokámat hoztam itt lüktet a bal karomban el kell mennem nemsokára hol találok az apámra? csak nem ő lakik mint szolga szalmán rongyos istállóban szélsőnél még szélsőbb házban elmúlása odújában? eltemette magát élve senkinek sem jut eszébe itt hetelek kószán mégse került a szemem elébe mondd meg anyám de nem mondja mitől vagyunk elátkozva belehajol fazekába ne is lássa amit látna van is attól félni való magától nyílik az ajtó se nem zsandár se nem rabló inkább mihozzánk hasonló
