Irodalmi Szemle, 2003

2003/4 - Horváth Péter: Béres úr és a fekete párduc (elbeszélés)

Horváth Péter

Béres úr és a fekete párduc

Béres úr harmadszor ereszkedett az alsó világba.

Hajnali kilenckor kelt — ez mindig megviselte. Tudta, hogy barátját a felkelő nap első sugarai rendszerint a számítógép mellett találják; délre már leteszi a lantot, utána egész nap őgyeleg otthon, átrendezi a lakást, telefonokat bonyolít le, leveleket ír, regényeket olvas, aztán nekiáll ebédet főzni. Fantasztikus kajákat főz potom fél óra alatt, ebéd után alszik egy órácskát — néha többet —, délutánonként megoldja a lánya matematikafeladatait, angolt tanul, úgy tesz, mintha végighallgatná hazaérkező felesége munkahelyi beszámolóját, közben persze már a másnapi regényrészleten jár az esze vagy a színházi munkáján. Este kilenckor ledöglik a tévé elé, ahol szinte azonnal elnyomja az álom.

Béres úr a maga részéről elképzelhetetlennek tartotta az efféle henye életvitelt. Először is alaposan kialudta magát, hogy frissen, kipihenten láthasson munkához. Későn kelt, igaz, későig is dolgozott. Nagy gondot fordított az alapos, körültekintő előkészítésre. Órákig tesztelte a számítógépét, programok tucatjait futtatta le rajta, csak hogy ellenőrizze az eszköz frissességét. Vírusirtókkal szkennelte a gépet, persze csak miután a vírusirtókat is ellenőriztette más vírusirtókkal. Délre nagyjából elkészült ezzel. Felhordta a padlásszobájába mindazt a szakanyagot, amelyről úgy gondolta, szükséges lesz az aznapi feladathoz. Lexikonok, térképek, kulturális ajánló füzetek, divatlapok, műszaki szakleírások az ipar tucatnyi területéről, menetrend, telefonkönyv, angol és német szótár, etimológiai szótár, szinonimaszótár, értelmező szótár... Amikor minden együtt volt, elolvasta az újságot, és megnézte a kora délutáni tévéhíradót, hogy társadalmilag is „képben legyen”.

Este hétre nagyjából befejezte az előkészületeket. Ekkor kinyitotta az aktuális munka-fájlt. Általában két művön dolgozott párhuzamosan. Egy napi sorozatot írt a legmenőbb tévécsatornának, s egy másik, hetente jelentkező drámai szériát a rádió számára.

Mindkettőt utálta.

— Ha ennyire megviselnek ezek a kurva sorozatok, miért nem szállsz ki belőlük? — érdeklődött (kajánul) a barátja.

— Kiszállni? — Béres úr már a puszta gondolatra is összeszarta magát. — Mit csinálnék akkor? — jajongott. — Engem nem halmoznak el ajánlatokkal és szerződésekkel, mint egyeseket! Én nem tudok színházakban hetyegni, mintha rendező volnék! Az én titkos írói témáim olyan hatalmasak és megrendítőek,