Irodalmi Szemle, 2003
2003/4 - Ferdinandy György: Feleségem és a felcserek (novella)
Ferdinandy György Feleségem és a felcserek Hol is kezdjem! Első nekifutásra én is szűz lányt vettem feleségül. Azokban az időkben ragaszkodtak az ilyen részletekhez a férfiak. Hogy hogyan tudták a szüzességet diagnosztizálni, ma sem értem Bemondásra? Vagy úgy, mint az egyszeri halottkém, aki megvárta, hogy a ravatalnál felzokogjanak az asszonyok? Gyanítom, hogy szűznek maradni már akkor sem lehetett nehéz. A legtöbb esetben elég volt, ha az egyesülés boldog pillanatában szívbemarkolót sikított a hajadon. Vannak kontinensek, ahol apró fiolát visznek a nászéjszakára a lányok. A vért a lepedőre locsolják, ebből tudja a család, hogy a férj hibátlan árut kapott. Az enyém nemcsak szűz, szűzies is volt. Minden okos nő tudja, hogy ez a fontosabb. Azt hogy szűzies, úgy értem, hogy semmiről se tudott. Azt hitte, példának okáért, hogy a nyelves puszitól esnek teherbe az asszonyok. Meg kellett mutatnom neki, hogy mitől döglik a légy. Le kellett győznöm az elfogódottságomat. Pipacspirosan forgatta a kezében. Adj pacsit! — suttogta, amikor látta, hogy fel-alá mozog. — Nem kutya ez, te! — mérgelődtem. Oda se bagózott. — Édesem! — sikoltotta. A tenyerembe csapott! Anatómiából se tudott valami sokat. — Figyeled? — rebegte reszketve a felháborodástól. Most csúszik bele a csőbe a csont! — A szemembe köpött! — jelentette ki máskor. — Mert nem vetted a szádba. — Tudom, tudom! — mondta mérgesen. Mindig ezt mondják a férfiak. Jó vicc! Mit mondjon az ember? Egy olyan világban, ahol nincsenek se pirulák, se óvszerek! Egy olyan világban, ahol nem is voltak olyan kellemetlenek. Nem kellett hozzájuk ágy, szoba-konyha. Csókolódzni — mint a nóta mondja — egy árnyas ligeti pádon is jól lehetett. Voltak persze más, felnőttekhez illőbb mdszerek. Végszükségben a nők annak idején is odakínálták a hátsó traktusokat. Ha így tette őket magáévá az ember, nem veszítették el a szüzességüket. Persze, kinek van mindig gyönyörvazelin a zsebében! Ki visz minden találkára vajas kenyeret! Az én időmben aranyérre panaszkodtak a lányok, és a legtöbb férfi krónikus kantárszakadásban szenvedett.
