Irodalmi Szemle, 2003
2003/3 - MARGÓ - Petővári Ákos: Németh László és Fábry Zoltán kapcsolata
MARGÓ Sajkodon. A válasz Németh László metaforákban gazdag leveleinek egyik szép példája. „A kép, amely új könyvedből kibontakozik, az Öreg kertész, amint zord klímájú, áradásoktól le-lehordott kertjében rendet próbál teremteni — tán még vonzóbb, mint az eddigiek; a pedagógus s hajdani kritikus legalábbis még közelebb érzi magához.” így biztatja Fábryt: „Világíts még soká abban a világtalan magyar tartományban, Stósz legyen az innen átmenőknek is zarándokhely.” Úgy érzi, hogy nem töltheti be ezt a szerepet betegsége miatt Sajkodon.3 Fábrynak jólesnek a dicsérő szavak és tetszik neki a költői kép. „Az nem volna baj, hogy öreg, de — beteg, és félig-meddig munkaképtelen.” Szívbántal- mak gyötrik, keveset tud dolgozni. Gyógykezelésre hívják Magyarországra, de nem meri rászánni magát. Az Antisematizmus című alkotásán dolgozik. így jellemzi a politikai helyzetet a Felvidéken: „Vannak, akik most javulást remélnek: én változatlanul pesszimista vagyok.” A sematizmus időszaka a hatvanas évekig elhúzódik a csehszlovákiai irodalomban. Tőzsér Árpád, a fiatal költő robbantja ki az antisematizmus vitáját. Fábry hosszú tanulmányában fejti ki véleményét. Az Antisematizmus című alkotásban nyíltan ír a múltról, gróf Esterházy János bátorságáról, a magyarok kitelepítéséről. A kommunista párt bűneit a sztálini korszak törvénytelenségével magyarázza. Az alkotás utóéletét ismerhetjük meg 1964-es leveléből. A Csizma az asztalon című fejezetet csak az Irodalmi Szemle merte kiadni. Az írás nagy felháborodást váltott ki. A Sztálinról szóló rész közléséhez az illetékesek nem járultak hozzá. Németh László megkapta az alkotás kéziratát. Fábry így összegzi keserű gondolatait: „így élünk hát — Szlovákiában! Kinek szóljunk róla, kinek mondjam el, ha nem Neked?” Az Antisematizmus című irodalompublicisztikai esszében a Csizma az asztalon a legbátrabb fejezet. Elsősorban a felvidéki magyarokról szól. A fejezetben sorsukat a fasizmus éveitől mutatja be. Az író az összefüggéseket tárja fel, népe jogai mellett érvel. Hlinka uralma alatt üldözték a magyarokat, ki akarták telepíteni őket. A szlovákiai magyarság helyzetét az irodalomból lehet megismerni. 1945 után először tilos volt magyarul megszólalni, írni. A fejezet leghatározottabb része az, amelyben a kommunista törvénytelenségekről ír. „A sztálini csizma a magyarság asztalára került”. A diktátor szabadkezet adott a szlovák sovinizmusnak a magyarok kitelepítésére. Pedig a kisebbségben élő magyarok a szocializmustól egyenjogúságot vártak. Az író felidézi A vádlott megszólal című levelét is. Fábry Zoltán azt kifogásolja, hogy az írás megjelenésének időpontjáig, 1964-ig a magyarok nem kaptak elégtételt a sérelmekért, a jogfosztottság éveiért. A magyar nyelv és kultúra csak papíron egyenrangú a szlovákkal. 1966-ban Fábry kétszer is üzen Németh Lászlónak: szeretné őt Stószon köszönteni. Fodor András adja át a Kassai Batsányi Kör meghívását is júliusra. A csehszlovákiai magyar ifjúsági klubok szervezői pedig előadásra hívják. Fábry nagyon készül a vendég fogadására, az egészségét akarja erősíteni. A stószfürdői orvosok gondozzák. Helyzetét, érzéseit jól meg tudjuk ítélni a leveléből: „Most olvasom a Kortársban a Neked hódoló sorokat. És én ezzel a
