Irodalmi Szemle, 2003
2003/3 - MARGÓ - Petővári Ákos: Németh László és Fábry Zoltán kapcsolata
tüneménnyel fogok találkozni? De Te tán fel sem tudod fogni, mit jelent ez az én megváltatlan magányomban.” Július végén Németh László néhány napot tölt a Felvidéken. Ágnes lánya viszi autóval Stószra. A két író találkozásáról fénykép készül Fábry kertjében július 27-én. Németh László Irgalom című könyvét viszi ajándékba, amely utolsó regénye. Béres Józseffel, a Batsányi Kör titkárával beautózza Kassa környékét. Mit tanulmányoz Németh László a szlovákiai látogatásán? A gyermekszületések számát kérdezi a felvidéki magyaroktól. Az arány megfelelő, de a szülők többsége szlovák nyelvű iskolába adja gyermekét. Szerintük így fognak tudni érvényesülni az utódok. A magyar kisebbség e gyermekek nagy részét elveszti. Stószon egy német család ad az írónak szállást. A gyermekek szlovákul beszélnek otthon, ők is másra cserélik nyelvüket. Németh László a felvidéki látogatásának tapasztalatából indul ki egy évvel később a veszprémi előadásában.4 Igaz a szállóige, hogy nyelvében él a nemzet. De az író szerint a közösséget ezen kívül sok tényező tartja meg: a szokások, érzések, gondolatok. A közösségi szálak pedig meglazulnak a Felvidéken. Szerinte csak magyar műveltséggel lehet megerősíteni ezeket a kapcsolatokat. írói pályáján mindig ezt hangsúlyozta. Ebben a feladatban a vezető szerepet az íróknak kell betölteniük. A magyar ifjúsági klubok táborába, a Bodrogközbe Fábry nem kíséri el a vendéget, már nem szeret nagy nyilvánosság előtt megszólalni. Az írót és Béres Józsefet traktoron viszik az abarai szövetkezet dolgozói, majd csónakkal kelnek át a Latorca túlsó partjára. A főiskolások kitörő örömmel fogadják az alkotót. E részleteket Béres József szóbeli közléséből ismerem. Az író az Abara község határában felállított sátortáborban keresi fel az értelmiségi fiatalokat. Az Új Nemzedék klubjai főiskolákon és kisvárosokban alakultak. Tagjaik a magyar származásuk iránt felelősséget éreznek. Németh László előadást tart nekik és elbeszélget velük. Fábrynak több résztvevő is lelkesen beszámol az előadásról. A hallgatóságra nagy hatással volt az író hite és tenni akarása. A felvidéki írónak a látogatáshoz fűződő érzéseit hosszú leveléből ismerjük meg. Vendége ezt írta neki az Irgalom című kötetbe: „Az első embernek, akit irigylek.” Fábry szerényen elhárítja a szép szavakat: „Korunk nyomorultsága és a magam nyomorúsága egyformán szülte ezt az életformát...” Úgy érzi, hogy a lehetőségeket nem tudta kihasználni. Szerinte Németh László jobban kiaknázta tehetségét. A Tanút hozza fel példának, amely szerinte „egy életforma adekvát belső vetülete”. Később Fábry a Stószi délelőttök című kötetének előszavában is felidézi, mit írt magyarországi vendége az Irgalom címlapjára. A könyvben többször is hivatkozik rá. Kiemeli, hogy Németh László egyszerre esszéista és nagy regények írója. Számos művét olvashatjuk Nyugaton. Fábry a magyarországi irodalmi életet és Németh tevékenységét élénk figyelemmel kíséri. 1967-ben arra reagál, hogy Németh Lászlót méltatlan támadások érik. Esszéit a kiadók még nem akarják kiadni. Valóban, jelentős műveit késve jelentetik meg. A Sorskérdések című könyve csak 1989-ben
