Irodalmi Szemle, 2003
2003/3 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: I. A Felvidék iskolaügye a dualizmus éveiben (2) (tanulmány)
Popély Gyula felvidéki magyarság küzdelmét a magyar egyetemért, valamint a felsőfokú oktatás visszaállítását Kassán 1938 után. * * * Az előzőekben már szóltunk a felvidéki népiskolai tanintézetek oktatási nyelvéről az impériumváltás előtti években. Most vizsgáljuk meg ugyanilyen vonatkozásban az ezen a területen működő középiskolákat. Nos, ezzel kapcsolatban sajnálattal konstatálhatjuk, hogy a középiskolákról megjelenő 1883:XXX. te. idején Felső-Magyarország valamennyi már létező, valamint ezután létesített középiskolájának a magyar volt az oktatási nyelve. Az országban a magyar mellett voltak ugyan egyéb tannyelvű középiskolák is — román, szerb, német —, a turócszentmártoni, nagyrőcei, valamint znióváral- jai szlovák gimnáziumok 1874-ben bekövetkezett megszűntetése óta szlovák tannyelvű középfokú tanintézetek azonban már nem léteztek. A teljesség igénye szempontjából hozzáfűzhetjük, hogy az 1862-ben létrehozott és a Gömör megyei evangélikus eperesség fennhatósága alá kerülő nagyrőcei szlovák tannyelvű ág. ec. gimnázium például több vonatkozásban is élvezte az egyház és a felvidéki magyar társadalom támogatását. Ennek a tanintézetnek 1867-ben már megvolt mind a nyolc osztálya. Az iskola patronátusa az 1868. június 22-én megtartott ülésén elhatározta, hogy a gimnáziummal párhuzamosan tanítóképezdét is létesít, még pedig olyképpen, hogy a gimnázium IV. osztályának elvégzése után az érdeklődők átiratkozhassanak a hároméves tanítóképezdei tanfolyamra. A tanítóképzés valóban be is indult, és a tanintézet 1871-ben már tanítói okleveleket is kiállított végzett növendékei számára.31 A nagyrőcei gimnázium után 1868-ban Turócszentmártonban is létrehoztak egy szlovák tannyelvű algimnáziumot, amely a Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület fennhatósága alá tartozott. Harmadikként a znióváraljai szlovák katolikus algimnázium nyílt meg 1869-ben.32 A nevezett gimnáziumokban azonban — a korabeli vizsgálatok szerint — heveny magyarellenes szellem uralkodott. A felvidéki magyar társadalomnak kezdettől fogva szálka volt a szemében a három nevezett szlovák középiskola, már csak azért is, mert a közhangulat azokat egytől egyig a pánszlávizmus fészkeinek tartotta. Az 1874. esztendőben már komoly tanügyigazgatási problémává vált e három tanintézet további sorsa, és ezzel összhangban Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter lépéseket tett ezen intézmények felülvizsgálata ügyében. Az iskolák további fennmaradása tehát már 1874 nyarán kérdésessé vált, és több felvidéki vármegye törvényhatósági testülete is harsányan követelte ezen intézetek bezárását. Közben azonban tanügyi-szakmai körökből olyan vélemények is napvilágot láttak, miszerint ezeket az iskolákat úgymond nem szabad „pánszláv intézeteknek” nevezni, és mindenképpen káros volna azokat hatalmi szóval felszámolni. „Szükséges-e tehát a kérdéses három gymnasium beszüntetése, mint azt oly sok oldalról pengetik?” — tette fel a kérdést Thébusz János már 1874 nyarán a Magyar Tanügyben. Szerinte ennek semmiképpen sem szabad megtörténnie, mivel minden jel arra utal, hogy ezek a nemzetiségi tanintézetek szükségesek.
