Irodalmi Szemle, 2003

2003/3 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: I. A Felvidék iskolaügye a dualizmus éveiben (2) (tanulmány)

Popély Gyula

is sor került Budapesten, miután a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletileg jóváhagyta ezen iskolatípus ideiglenes szervezetét és tantervét. Néhány év elteltével — 1879-ben — az újabb szervezeti szabályzat a felsőbb leányiskolákat egységesen hat évfolyamos tanintézetekké nyilvánította.4

A budapesti felsőbb leányiskola 1875. évi megnyitása után rövidesen a vidéki városok is jelezték igényüket az ilyen típusú állami iskolák iránt. A felvidéki városok az elsők között érdeklődtek, s ezért már 1877-ben állami felsőbb leányiskola felállítására került sor Trencsénben, 1881-ben Lőcsén, 1883-ban Besztercebányán és Pozsonyban, 1892-ben Kassán.5

Amint azt már említettük, az 1883-XXX. te. a középiskolai oktatás terén nem tett ugyan különbséget a nemek között, de leánygimnáziumi oktatás egyszerűen e törvény hatályba lépése után sem folyt. A leányok természetszerűleg ki voltak rekesztve a fiúk számára szervezett gimnáziumokból és reáliskolákból, magántanulókként azonban „érettségi vizsgálatot” tehettek.6

A kultuszkormányzat időközben többször is módosította az állami felsőbb leányiskolák szervezetét és tantervét. Az 1887. évben sor került egy újabb, most már átfogónak szánt szervezeti szabályzat kiadására. Az 1887. július 7-én kelt 28 999. sz. miniszteri rendeletről van szó, amely intézkedett az állami felsőbb leányiskolák szervezéséről, megfogalmazta ezen iskolák célfeladatát, illetve megszabta tanulmányi rendjét.

„A felsőbb leányiskola célja, alkalmat nyújtani arra, hogy benne társadalmunk női tagjai nemük sajátlagossága és a társadalmi jelen viszonyok által feltételezett s élethivatásukra szükséges általános műveltséget szerezhessenek”

— mondta ki az 1887. július 7-én kelt 28 999. számú miniszteri rendelet. E rendelet értelmében a felsőbb leányiskola első évfolyamába az elemi népiskola negyedik osztályát sikeresen elvégző leányok voltak felvehetők. Bizonyos feltételek teljesítése esetén a polgári iskolák negyedik évfolyama után át lehetett lépni a tárgyalt leányiskolák ötödik osztályába. Az idézett miniszteri rendelet értelmében a szóban forgó felsőbb leányiskolák tanulmányi ideje hat év volt. Az iskolában kötelezően tanítandó rendes tantárgyak a következők voltak: hit- és erkölcstan, magyar nyelv és irodalom, német nyelv és irodalom, francia nyelv és irodalom, történelem, földrajz, számtan és mértan, természetrajz, vegytan, természettan, gazdaságtan, egészségtan, neveléstan, ének, írás és rajz, kézimunka és testgyakorlás.7

A felsőbb leányiskolában szerzett végbizonyítvány a növendékeket azonban semmilyen felsőfokú tanintézetbe való beiratkozásra nem jogosította fel. Ennek a kérdésnek a törvényes rendezése a kilencvenes évek közepére már egyre időszerűbbé vált. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter — 1916-ban báróságot kapott — előterjesztésére 1895. november 18-án a király „legfelsőbb elhatározásával” megnyitotta a leányok előtt az egyetemi képzés lehetőségét. Az uralkodói hozzájárulás után 1895. december 19-én kelt 65 719. számú rendeletével Wlassics miniszter engedélyezte, hogy az egyetemekre nők is felvehetők legyenek, de csakis a bölcsészeti, orvosi és gyógyszerészeti szakokra.

„A nők tudományos pályákra bocsátásának kérdése hosszú idők óta foglalkoztatja a művelt társadalmat, a tudományos köröket és a legtöbb művelt