Irodalmi Szemle, 2003

2003/3 - KÖSZÖNTJÜK A 65 ÉVES CSELÉNYI LÁSZLÓT - Escorial avagy a Cs-tartomány (Szemelvények egy gyűjteményes kötetből) Rákos Sándor: Ének Babilonban, Petőcz András: Végtelen hömpölygés (48), Papp Tibor: Lássuk a főbe lőtt narancsot!, Esterházy Péter: Cselényi, Tőzsér (56)

Köszöntjük a 65 éves Cselényi Lászlót

diktatúra az diktatúra; mostanság megint inkább csak azt hallani, hogy pufajkás rémálom volt, vagy ellenkezőleg: kompromisszumos előkészület a többpártrendszerre. Hát egy nagy faszt. Fölkiáltőjeleket mindazonáltal nem teszek. - Tűnődtem ezen a f...n. Mert nem vagyok híve a csúnya beszédnek. De mit lehetne ide? Teringettét? Egy nagy erest? De azon meg annyira látszik a sunyizás, az, hogy mi helyett van. De nem magyarázkodom. De most már késő. Most látom, milyen óriás ő. A f... tudniillik - hogy legalább a világ kerek legyen.)

*

Engem nem nagyon érdekel ez a korszakolás, inkább csak a játék és az igazság kedvéért hívnám föl a figyelmet Cselényi eljárásainak nagyon is aktuális jellegére, a példás szövegszerűségre, a világ(ok) mint szöveg, a szöveg mint minden, interjú-, napló-, levélrészlet és széphistória és legenda és esszé és líra egyneműsége, az életmű mint újraolvasás, Cselényi, amint (újra) írja önmagát.

Ahogy Bohár András mondja-idézi laudációjában. Az emberélet útjának felén, a végtelen variáció felé.

Március végén lesz Pozsonyban egy tudományos konferencia: Neoavantgárd a magyar irodalomban a hatvanas évektől napjainkig; remélhető, hogy az itt elhangzottak erősebben megrajzolják azokat a belső járatokat, melyek behálózzák a jelen művészetét. A találkozó - belterjben - lehetne akár a hatvanéves Cselényi, a gömörpanyiti Popocatepetl születésnapi köszöntése is. És mindenesetre szívből idemásolom, zsúfolom, a Téridő-szonáta utolsó hangjait: k r k t

Születésnap zsúfolt i a a ban s v t g

(1998)