Irodalmi Szemle, 2003

2003/3 - KÖSZÖNTJÜK A 65 ÉVES CSELÉNYI LÁSZLÓT - Escorial avagy a Cs-tartomány (Szemelvények egy gyűjteményes kötetből) Rákos Sándor: Ének Babilonban, Petőcz András: Végtelen hömpölygés (48), Papp Tibor: Lássuk a főbe lőtt narancsot!, Esterházy Péter: Cselényi, Tőzsér (56)

Köszöntjük a 65 éves Cselényi Lászlót

rovás-jegyeit leolvasni vágyom jó-e vagy rossz-e csak te tudhatod mindentudó helyes olvasatát rendeléseidnek és hogy valóban rossz-e a rossz s nincs-é javamra oly sok minden mit nem tarthatok jónak az hogy templomod papjainak száján nevem alig forog s a nép sem ismer s bár oltáraid legbensőbbikénél áldozom naponként az ünnepen ma sincs méltó helyem dicséretedre mondassék uram mindentudó vagy te tudod miért kellett hogy egykor bordáim közé döfd felfoghatatlan szeretetből örökre-tüskés gyötrő ösztökédet

PETŐCZ ANDRÁS

Végtelen hömpölygés

Néhány szó Cselényi László költészetéről

A magyar irodalom sajátos Budapest-központúsága, a határon túli kisebbségi irodalmak mostoha helyzete (korábbi kirekesztettsége) miatt is újból és újból tudatosítanunk kell magunkban, hogy az elkövetkező évtizedek meghatározó hatású lírikusai gyakran éppen nem Budapesten vagy Magyarországon élnek. Nem szeretem az irodalom területi behatárolásait, de ennek ellenére most erre kényszerülök: véleményem szerint Cselényi nem csupán a Felvidék egyik legnagyobb élő költője. És mind Budapesten, mind a Felvidéken szegényebbek leszünk, ha nem tanuljuk meg látni az ő költészetének korszerűségét és sokszínűségét. Mert hiába fogjuk be fülünket, fordítjuk el a fejünket, hunyjuk le szemünket: hiába menekülünk az igazán súlyos egyéniségek elől; jelen vannak, körülvesznek minket. Cselényi László kikerülhetetlen.

Monumentális látásmódja és a gesztusai okán. A Jelen és történelem (1981) vagy a Téridő-szonáta (1984) című könyveiben már teljességében megmutatkozik az a komplex szövegépítés, a mindent befogadó és mindent felmutató végtelen világszemlélet, ami Cselényire olyannyira jellemző. Ez a monumentalitás, ez a nyelvteremtő erő napjaink magyar költészetében egyedül Juhász Ferencben van meg: az igazán nagy lélegzetű költészetnek ez a típusa. Cselényi tulajdonképpen egyetlen hatalmas verset ír már évek óta, a Duna-verset, a közép-európai verset, a Dunánál élő közép-európai költő egyetlen hatalmas költeményét; ezt állítja össze mondatonként, versszakonként, szövegdarabokként, állítja egybe és szedi szét, bővíti és formálja, újra és újra. A vers, a