Irodalmi Szemle, 2003
2003/3 - Hudák Katalin: Sasröpte, Telihold, Kezek, Zápor, Csillaghullás, Névnapra, Flajnal, Szeretett gyermek, Születés (vers)
Hudák Katalin versei ne sírj az éjeimben csak a záport látom, nem a könnyed: — te sem láttál meg soha többet könnyező szemeimben... csillaghullás üres tenyerem az ég felé, égő szemeim önmagamban kutatnak innen vagy onnan majdcsak megvigasztalnak de bennem csak hamu szitál, kinn fázó kutyák ugatnak. a versek mind csillagokról szólnak, én születésüket keresem, a hajnal ködét, a köd nedvét, a hold vízarcát keresem, az ég felé nyújtom üres tenyerem, mosolyod, Uram, a csillagok nem mutatják égő szemeim Téged: értem hulló csillagkönnyeid kutatják. névnapra Deret kiáltó hidegben A szemed körül táncoló Nevető ráncaid Ciháinak belém meleg életet S a lét himnusza ébred Az újra fel-fellobbanó csókokban Téged kereslek Tiszta színű légben, Igaznak álmodott csókban Leigázottan is élő hamuváros Alatt rejtőző labirintusokban Szegjük meg a halálnak adott Erőtlen ígéretet! Ringass át az
