Irodalmi Szemle, 2003
2003/3 - Hudák Katalin: Sasröpte, Telihold, Kezek, Zápor, Csillaghullás, Névnapra, Flajnal, Szeretett gyermek, Születés (vers)
Hudák Katalin versei Elemek határain Túlra, Legyünk időtlen percek önkéntes rabjai Egy fényt éneklő hegedű Két fényért könyörgő húrja.... hajnal elevenen égtek a csillagok nem hunyt ki még; az ég sötét volt és tüzes te akkor mentél el — hogy visszajöhess álmos szívemben tompa magány kelt életre újra, ha mégy, mindig akkor ébred, álmosan dobol bennem.- szeretlek téged megfosztva magam szép álmaimtól, fekszem le újra rád gondok, s félek, hogy egyszer utoljára adlak ki az éjnek a fal alatt mintha csak festve lenne, mintha nem is köztünk emelkedne, úgy nézem a falat, ahogy te látod: mintha nem is lenne igaz, már megbontottam, ha kopogsz, át-átszököm titokban, de nincs levegőm, visszajövök, erőmtől megfosztottan mintha eltűnhetne, mintha ledőlhetne valaha is, mintha hozzám engedne téged valaki rajta, úgy rontok a falnak, vajon melyikünk törik össze előbb benne?
