Irodalmi Szemle, 2003

2003/3 - Hudák Katalin: Sasröpte, Telihold, Kezek, Zápor, Csillaghullás, Névnapra, Flajnal, Szeretett gyermek, Születés (vers)

Hudák: Katalin versei

de ő rohan a reggel karjai elé

— s a merev ágak mellettem agitálnak

megbújok egy fenyő alatt ajkamról egy ima kúszik fel az égre, egy új tej utat építve

— arra, amerre előbb a telihold haladt

Kezek

ma talán meg sem hal a Nap telesírja az éjt fénnyel

— Istent áldom e könnyekért felemelt kezemmel

a fájdalom összezsugorodik a víztől ember mindent könnyebben visel

— Istent áldom a melegségért felemelt kezemmel

úgy élünk, dolgozunk, vágyunk, mintha életünk urai lennénk, előre törünk terveinkkel: pedig Isten valósítja meg azokat,

Ő tart meg szerető kezével

Zápor

megszólított a csended: ablakomon bekopogott arcomba hideg esőt dobott:

— akkor is el kell menned

énekel a zápor:

könnyeid benne engem sírnak ajkamon új mosolyok nyílnak:

— nálad hagytam sírásom

nálad minden sírásom

már téged nyomaszt, nem engem,

cipeled terhem oly szegényen:

— nincs már veled ragyogásom