Irodalmi Szemle, 2003
2003/3 - Hudák Katalin: Sasröpte, Telihold, Kezek, Zápor, Csillaghullás, Névnapra, Flajnal, Szeretett gyermek, Születés (vers)
Hildák Katalin sasröpte aznap egy sast láttam — büszke röpte széthasította a szürke köd falat, ami Bodrogközre szakadt októberi nap volt — egy napsugár bejutott a vágott résen olyan gyenge volt, mint az én menekülésem a vonat dobja csak nekem zenélt életem rendezni indultam — újszülött érzést temetni, rossz döntést, mosolyod: téged feledni négy nap töprengés volt a cél már első nap hívtalak, már első éjjel az volt az álmom hogy mosolyod újra látom a sas elrepült Bodrogköz szomorú tája felett nem zúzta szét a köd falat — arcod is bennem élőn megmaradt. telihold bárányfelhők között botladozva szalad a hold arca telt, úgy tűnik, mosolyog — november húszadikába ütközött jaj, a csupasz ágak hogy nyújtóznak felé,
/
